B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

385 E.: Dl. 66 424. (Salamon cs. lt. 17.) Hártya, C iniciálé. Felső szélén ABC chirographum. Függőpecsétre utaló vágások. 647. 1355. nov. 3. Visegrád [I.] Lajos király (H) a veszprémi káptalannak. Elmondta neki Ector fia György, az ifjabb királyné udvari ifja (aule reginalis excellentie iuvenis), hogy Attya-i Péter fia István okt. 9-én (f. VI. an. fe. B. Galli conf.) Perechke nevű birtokára tört hatalmaskodva, 6 ökrét és 2 lovát onnét a saját, Attya nevű birtokára elvitte. Ezért az uralkodó meghagyja a káptalannak, hogy küldjék ki tanúságtevőjüket, akinek a jelenlétében Bechey-i Péter fia Máté vagy Solomon-i Kelemen fia Domonkos vagy Kouachy-i Buken fia János királyi ember mindenkitől, akitől lehet és kell, megtudja a fentiekről az igazságot, majd a káptalan tegyen jelentést. D. in Vyssegrad, 3. die festivitatis OO. SS., a. d. 1355. Á.: A 693. számú oklevélben. Megj.: Á. szerint gyűrűspecséttel volt megerősítve. 648. 1355. nov. 3. A váradi káptalan tudatja, hogy megjelent előttük Anna asszony, Batur-i Bereck fia János fia László mester felesége, néhai Megyes-i Móric mester leánya és elmondta, hogy a Karazna megyei Somlyo nevű várat a hozzá tartozó falvakkal és földekkel, valamint az erdélyi (in partibus Transilvanis) részeken, Fehér megyében, a Morisius folyó mellett fekvő Mykloslaka nevű falut, melyeket a fenti Móric fia Simon, fr. uterinusa [I.] Lajos király (H) és a váradi káptalan oklevelével neki adott örökre, részben leánynegyedként – ami az ország szokása (consuetudo) alapján az ősi és atyai birtokokból járt neki (de possessionibus aviciciis et paternis habere debuisset) –, részben pedig a nőágat illető birtokként, melyek nagyanyja után illették meg, most mindkét nembeli örökösei között a következőképpen osztja fel szabad akaratából: a birtokok őt leánynegyedként megillető felét, minden jelenlegi és jövőbeni lehetséges tartozékukkal és haszonvételével egyetemeben átadja fiainak, Szaniszlónak, Lászlónak és Györgynek és a jövőben születendő fiainak és örököseiknek örökre. A birtokok másik felét, melyek mint a nőágat illető birtokok kerültek hozzá, minden tartozékával és haszonvételével együtt fiainak és leányainak adja örökre, melyben a már megszületett és a jövőben születendő fiai és örököseik a lányokkal egyenlő részt bírnak. Ha fiainak örököseik születnek, akkor leányai és örököseik nem vezettethetik be magukat a fiainak jutatott birtokfélbe és abban nem szerezhetnek tulajdont. Fiai és lányai, valamint örököseik a birtokok békés uralmában egymást tartoznak megvédelmezni mindenkivel szemben. Erről a káptalan függőpecsétjével megerősített és chirographált privilégiumot ad ki. D. III. f. p. fe. OO. SS., a. d. 1355. Amikor Fülöp a prépost, Benedek a lector, László a cantor, Gergely a custos. E.: Dl. 31 098. (Erdélyi országos kormányhatósági lt.-akból, GYKOL Centuriae XX.31.) Hártya, két kisebb szakadással. Alsó szélén ABCD chirographum. Vörös-sárga fonaton függő pecsét. Hátlapon közel egykorú kézzel: Donatio filiis