B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
360 E.: Dl. 58 540. (Forgách cs. lt. 172.) Papír. Hátlapján külzet ( Amicis suis reverendis capitulo ecclesie Nytriensis pro Andrea dicto Forgach contra Andream filium Jacobi super quadam possessionarie reambulatione modo interius expresse in octavis festi beati Martini confessoris per homines regios presentibus vestris testimoniis fienda, cuius series per vos ad octavas festi Epiphaniarum domini vestris litteris dicto domino nostro regi est rescribenda .), későbbi kézzel írott, latin nyelvű tartalmi kivonat, kerek zárpecsét töredéke és caput sigillire utaló vágások. K.: AO. VI. 375 –377. (238. szám). 600. 1355. okt. 14. A Kw-i káptalan tudatja, hogy egyrészről Mihály fia Miklós és Miklós fia László Karul-i nemesek, másrészről Babud-i Pál fia Miklós kérésére kiküldték egyházuk karbeli sacerdosát, Pált az alább írtak elvégzésére, aki a káptalanba Mihály fia Miklóssal és Pál fia Miklóssal együtt visszatérve elmondta, hogy a felek előtte és más nemes fogott bírák – Budun-i Tamás fia János, Iklod-i Vitez (dict.) János és ZenthIuan-i Pál fia Gergely – előtt okt. 12-én (f. II. p. fe. B. Dyonisi mart.) a közöttük vita tárgyát képező Sebuskuz ~ Sebuszuk ~ Sebuszug nevű birtokról vagy földről a nevezett fogott bírák segítségével a következőképpen egyeztek meg: Pál fia Miklós egyedül (solo sua cum persona) a Zaurafuk mellett álló wlgo Nyarfa-nak nevezett Betula fa tönkjénél vagy gyökerénél (super unum truncrum seu radicem unius arboris Betula vocate wlgo nyarfa nominate) letette az esküt arról, hogy az a gyökér Sebuszuk birtok igaz és jogos határa, és a birtok vagy föld a nagyapjához (avus sei predecessor) Vosas-hoz a fr.ével, Péterrel, Miklós és László nagyapjával (avus) tett osztály során került, és a határt itt újólag felemelték. Miklós eskütétele után a másik Miklós és László Sebuszug birtokot vagy földet a fenti határtól kezdve kelet felé a Kabulzad-ig, erdőkkel, valamint más tartozékokkal és haszonvételekkel együtt Pál fia Miklósnak és örököseine k visszaadták örökre, ahogyan a felek mindezeket előszóval jelentették a káptalannak. A káptalan minderről privilégiumot állít ki. D. f. IV. an. fe. B. Galli conf., a. d. 1355. E.: Dl. 4552. (MKA. NRA. 1509.27.). Hártya. Hátlapon kerek pecsét töredékei és a super Sebuszewg tárgymegjelölés. K.: AO. VI. 379 –380. (240. szám). 601. 1355. okt. 14. Visegrád [Szécsi Miklós országbíró] [a leleszi konventnek.] [....] Fudur sacerdos, a Szt. [....-oltár?] mestere, [Byry-i Tamás nevében] .... [Zaboch-i Belus fia] Miklós fia István ...... Miklós egri püspök lelkiekben általános vikáriusa színe előtt ..... több időpontban kelt és eltérő formákban kiállított [oklevelet], melyek szerint .... Zaboch-i néhai Belus fia Miklós fia Istvánt Fudur sacerdos által először 1350. [....] ünnepének nyolcadára, másodjára [....... ünnepének] nyolcadára János főesperes és püspöki vikárius színe elé [idézte], de István sem az első, sem a második terminusra nem ment el és nem is küldött maga helyett senkit, ezért megbírságolták. Majd Byry-i Tamás Miklós fia Istvánt Fudur sacerdos-sal 1354. Szt. ... Szűz ünnepének tizenötöd napjára idéztette meg László prépost és az egri püspök vikáriusának színe elé, de István nem ment el és nem
