B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
321 526. 1355. szept. 3. Zarka (dict.) Miklós szatmári alispár és a megye négy szolgabírája jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy itt átírt 1355. aug. 10-i oklevelének (l. 486. szám) megfelelően szept. 3-án (in. quind. fe. B. regis Stephani) tartott közgyűlésükön miután kétszer (semel et secundario) felolvasták a király oklevelét, minden megjelent nemestől és közrendűtől a fenti károkozásról (de premissis nocumentis) vizsgálatot folytatva hitükre és a Szt. Korona iránti hűségükre megkérdezték, hogy vajon Vörös (Rufus ~ Ruphus) Miklós a királyi kegynyilvánító oklevél kiadása után a megyében tett-e valami rosszat, okozotte kárt, követett-e el lopást, tolvajlást. Chumakuz-i Péter fia Márton azt mondta, hogy Vörös Miklós két, összesen 60 márka értékű lovát ellopta, majd febr. 23-án (in presenti a., II. f. p. diei Cynerum) 11 lovát lopta el, amivel igen nagy kárt okozott neki. Solmus-i Sándor fia László azt mondta, hogy jan. 13-án (hoc a., III. f. p. fe. Epiph. d.) 16 forint értékű lovát lopta el Vörös Miklós. Ouary-i Miklós fia István elmondta, hogy Miklós [1354.] dec. 23-án (III. f. an. fe. Nat. d. iam preterita) 4 lovát lopta el. Sok nemes és közrendű azt vallotta, hogy Vörös Miklós a múlt években és ebben az évben is (in primitis[!] et in presenti a.) Zothmar megyében sok kárt okozott lopással. Az oklevéladók hitükre és a Szt. Korona iránti hűségükre állították, hogy Vörös Miklós a fentiekben vétkes, és mindig is tolvaj és rabló volt. D. in quind. fe. B. regis Stephani, ut supra, in nostra congregatione, a. d. 1355. E.: Dl. 77 141. (Zichy cs. zsélyi lt. 217.E.22.) Papír. Hátlapján külzet ( Excellentissimo domino suo, domino Lodouico Dei gratia regi Hungarie inquisitoria. ) és négy kerek zárópecsét töredékei. K.: Z. III. 13 –15. (5. szám); Doc. Trans. X. 358–359. (339. szám). R.: Szatmár m. 77–78. (137. szám). Ford.: Doc. Trans. X. 358 –359. (339. szám). 527. 1355. szept. 4. Esztergom Miklós esztergomi érsek és Esztergom megye örökös ispánja tudatja Kaz (dict.) Jánossal és másik Jánossal, volt bírói káplánnal (quondam capellanus iudicis), hogy a pozsonyi káptalan nevében a custos, Márton plébános és Pál aug. 20-án (ad oct. fe. B. regis Stephani) megjelentek a király és az érsek színe előtt, és szabadságaikkal kapcsolatban a következőket mondták el nekik: a Szt. Lőrinc mártír-egyház leányegyház-ként (ecclesia filialis) a Szt. Szalvátor-egyházhoz és következésképpen a káptalanhoz tartozik, és minden évben 8 librát és egy prandiumot kötelesek adni. Mivel a király elment (propter recessum ipsius domini regis), az ügyet nem lehetett befejezni. Az érsek kiközösítés terhe mellett meghagyja a címzetteknek, hogy a Szt. Lőrinc-egyházba senkit ne nevezzenek ki (se intromittat) és ha valaki hivatalba lépett volna (intrassent), akkor hagyja ott (se retrahere debeat), és okt. 6-án (ad oct. B. Michaelis arch.) halogatás nélkül jelenjenek meg előtte. A közbeeső időre nézve meghagyja, hogy a [pozsonyi] káptalan által állított sacerdos végezze az egyházban az egyházi feladatokat. Az érsek meghagyja, hogy Péter a Pyspuky-i, Frigyes a szentgyörgyi (S. Georgius) és Miklós a szentmihályi (S. Michaelis), Pozsony falain túli egyházak rectora-i jelen oklevelét mutassák be ugyenezen egyházak sacerdos-ainak, é s amit
