B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

321 526. 1355. szept. 3. Zarka (dict.) Miklós szatmári alispár és a megye négy szolgabírája jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy itt átírt 1355. aug. 10-i oklevelének (l. 486. szám) megfelelően szept. 3-án (in. quind. fe. B. regis Stephani) tartott közgyűlésükön miután kétszer (semel et secundario) felolvasták a király oklevelét, minden megjelent nemestől és közrendűtől a fenti károkozásról (de premissis nocumentis) vizsgálatot folytatva hi­tükre és a Szt. Korona iránti hűségükre megkérdezték, hogy vajon Vörös (Rufus ~ Ruphus) Miklós a királyi kegynyilvánító oklevél kiadása után a megyében tett-e va­lami rosszat, okozott­e kárt, követett-e el lopást, tolvajlást. Chumakuz-i Péter fia Már­ton azt mondta, hogy Vörös Miklós két, összesen 60 márka értékű lovát ellopta, majd febr. 23-án (in presenti a., II. f. p. diei Cynerum) 11 lovát lopta el, amivel igen nagy kárt okozott neki. Solmus-i Sándor fia László azt mondta, hogy jan. 13-án (hoc a., III. f. p. fe. Epiph. d.) 16 forint értékű lovát lopta el Vörös Miklós. Ouary-i Miklós fia István elmondta, hogy Miklós [1354.] dec. 23-án (III. f. an. fe. Nat. d. iam preterita) 4 lovát lopta el. Sok nemes és közrendű azt vallotta, hogy Vörös Miklós a múlt évek­ben és ebben az évben is (in primitis[!] et in presenti a.) Zothmar megyében sok kárt okozott lopással. Az oklevéladók hitükre és a Szt. Korona iránti hűségükre állították, hogy Vörös Miklós a fentiekben vétkes, és mindig is tolvaj és rabló volt. D. in quind. fe. B. regis Stephani, ut supra, in nostra congregatione, a. d. 1355. E.: Dl. 77 141. (Zichy cs. zsélyi lt. 217.E.22.) Papír. Hátlapján külzet ( Excellentissimo domino suo, domino Lodouico Dei gratia regi Hungarie inquisitoria. ) és négy kerek zárópecsét töredékei. K.: Z. III. 13 –15. (5. szám); Doc. Trans. X. 358–359. (339. szám). R.: Szatmár m. 77–78. (137. szám). Ford.: Doc. Trans. X. 358 –359. (339. szám). 527. 1355. szept. 4. Esztergom Miklós esztergomi érsek és Esztergom megye örökös ispánja tudatja Kaz (dict.) Já­nossal és másik Jánossal, volt bírói káplánnal (quondam capellanus iudicis), hogy a pozsonyi káptalan nevében a custos, Márton plébános és Pál aug. 20-án (ad oct. fe. B. regis Stephani) megjelentek a király és az érsek színe előtt, és szabadságaikkal kap­csolatban a következőket mondták el nekik: a Szt. Lőrinc mártír-egyház leányegyház-ként (ecclesia filialis) a Szt. Szalvátor-egyházhoz és következésképpen a káptalanhoz tartozik, és minden évben 8 librát és egy prandiumot kötelesek adni. Mivel a király elment (propter recessum ipsius domini regis), az ügyet nem lehetett befejezni. Az érsek kiközösítés terhe mellett meghagyja a címzetteknek, hogy a Szt. Lőrinc-egy­házba senkit ne nevezzenek ki (se intromittat) és ha valaki hivatalba lépett volna (intrassent), akkor hagyja ott (se retrahere debeat), és okt. 6-án (ad oct. B. Michaelis arch.) halogatás nélkül jelenjenek meg előtte. A közbeeső időre nézve meghagyja, hogy a [pozsonyi] káptalan által állított sacerdos végezze az egyházban az egyházi feladatokat. Az érsek meghagyja, hogy Péter a Pyspuky-i, Frigyes a szentgyörgyi (S. Georgius) és Miklós a szentmihályi (S. Michaelis), Pozsony falain túli egyházak rectora-i jelen oklevelét mutassák be ugyenezen egyházak sacerdos-ainak, é s amit

Next

/
Thumbnails
Contents