B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
318 hozzá tartozik, mások jogainak sérelme nélkül. Minderről az országbíró függő és autentikus pecsétjével megerősített privilegiális oklevelét adja. D. Bude 10. die oct. fe. Ass. B. virg. predict., a. d. 1355. Á.: Pozsegai káptalan, 1363. szept. 25. Dl. 4481. (MKA. NRA. 6 20.48.) 520. 1355. szept. 1. A fehérvári (Alba) Szt. István király-ispotályos ház kereszteseinek konventje tudatja, hogy megjelent előttük egyrészről Theberchuk-i Nather (dict.) Máté a maga, valamint megbízólevél nélkül a fiai: Miklós, János, Péter és Balázs nevében, másrészről pedig Theberchuk-i Domonkos fia István a maga és megbízólevél nélkül a fiai: János és Gergely nevében és elmondták, hogy jóllehet közöttük nézeteltérés és pereskedés volt, de fogott bírák segítségével a következő megegyezésre jutotta k: a Theberchuk birtokon lévő telkeiket (sessiones) egyenlően osztják fel. A körtefa alatt lévő földjelig keletre Istváné, nyugatra pedig Mátéé és örököseiké. A birtokon lévő Boldogságos Szűz-egyház kegyuraságát közösen bírják. Ezen kívül egyenlően felosztják azt a földrészt, mely István Gumulchkert nevű kertjétől (viridarium) kezdve a nagy útig terjed, ennek felső része Istváné, fiaié és örököseiké, alsó része pedig Mátéé, fiaié és örököseiké. Kijelentették, hogy más osztályt nem tehetnek ezeken a birtokré szeken, hanem a fenti osztályt örök időkre megtartják. A felek jelen oklevél kiadásáig egymás ellen elkövetett perekben, jogtalanságokban, károkozásokban, vérontásokban, sebesítésekben és minden másban nyugtatják egymást. D. in. fe. B. Egidi abbatis et con f., a. d. 1355. A konvent jelen oklevél visszavitele estén privilégium kiállítását ígéri. E.: SA. v Brne. Seilernové: Roddinny Archiv (Archiv Révayu a Serényiu) 32. (Df. 249 103.) Az oklevél hátlapja nem szerepel a hungaricana.hu adatbázisában. Hátlapjára nyomott pecsétet rögzítő szalag látszik az előlapon. R.: Károly, Fejér vm. I. 554–555. (9. szám); Györffy, Keleti elemei 149. (101. szám). 521. 1355. szept. 1. Krakkó, a várban a királyi kincstár mellett Ianussius doctor decretoum, krakkói decan és kancellár tudatja, hogy látott és tüzetesen megvizsgált három nyílt (apertas), minden gyanútól mentes és ép oklevelet, melyeknek tartalmát jelen oklevelében átírta (l. 30., 31., és 33. számok). Ezek mindegyikét ugyanazzal a kerek, körirattal ellátott és közönséges viaszba nyomott pecséttel erősítették meg, melyet a hátlapjukra nyomtak (quequidem littere de sigillis equalibus in rotunditate efigiis et singnis [!] ac litteris circumferentialibus de cera communi a tergo sunt sigillate). A pecséteken a trónon ülő király képe van, bíborba öltözve, megkoronázva és jobb kezében jogart tartva, bal kezében pedig keresztes országalmát, a körirata pedig: Lodouicus Dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Seruie, Gallitie, Lodomerie. Miután az okleveleket megvizsgálta és azokat minden részletükben megfelelőnek találta Skalcze Miklós, [III.] Kázmér király (P) megbízottjának kérésére – akinek különleges mandátummal is rendelkezett – Jakab közjegyzőnek (publicus notarius) ren-des auctoritas-szal megparancsolta, hogy írja át és így közdokumentum (publicus