B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

310 magát igazolta a konvent előtt (ipse se eundem nobis fore asseruit) és másrészről Gömör megyei Derenchen-i Woywoda (dict.) Peteu fia Miklós mester és a konvent, valamint az tanúságtevőjük jelenlétében (coram nobis et nostro testimonio ad hoc ibi destinato) István elmondta, hogy Theremie, Derenchen és Stran birtokokon lévő, őt jog szerint megillető részeit, melyeket a konvent záloglevelével már korábban elzálogosított, min­den tartozékukkal és haszonvételükkel együtt elörökítette Miklós mesternek és örökö­seinek ellentmondás nélkül a zálogösszegen felüli 60 forintért, azonban Theremie bir­toko t a Zadywa víz felé menő utca (platea), atyjának telke (sessio) és a használati földek nélkül adta át, melyek őt negyedrészben illetik meg. Miklós mester vállalta, hogy Istvánt mostohaanyja (noverca) hitbére és jegyajándéka (dos et res parafernalibus) felő l az or­szág joga szerint (ius) teljességgel felmenti (exliberare) és az István által Zeredahel fa­luban akkor okozott károk felől, amikor Peteu fia László viceofficialis-a volt, szavatolja. A konvent a fentiek bizonyságául autentikus pecsétjét függeszti rá a chirographált ok­levelére. D. f. VI. p. fe. Ass. B. Virg. glor., a. d. 1355. A. E.: KEML. Esztergomi székesfőkáptalan hiteleshelyi lt. 2.8.1. (Df. 208 506.) Hártya, alsó szélén ABC chirographum. Hátlapján más középkori kézzel írott, latin nyelvű tárgymegjelölések és újkori, latin nyelvű tartalmi kivonat. Zöld fonaton függő pecsét. K.: Str. IV. 131 –132. (103. szám); Keglevich K., Garamszentbenedek 100– 101. (108. szám). R.: Keglevich K., Fons 2008. 291. (88. szám); Erdélyi Okm. III. 295. (806. szám). 505. [1355.] aug. 21. Villanova mellett [VI. Ince pápától kéri I. Lajos király (U) és Erzsébet királyné.] Néhai VI. Kelemen pápa [I. Lajos király] (V), az édesanyja, Erzsébet királyné és öccse (fr.), István, akkor Sclauonia, Horvátország és Dalmácia hercege kérésére Brunna-i Bertholdus (fia) Pé­ter a király káplánja és familiaris-a, továbbá a herceg kancellárja részére kegyesen reserválta a Győr egyházmegyei vasvári Szt. Mihály-egyház prépostságát, ami András prépostnak a római curia-n kívül bekövetkezett halála folytán üresedett meg. Azonban mivel az erről szóló oklevél VI. Kelemen időközben bekövetkezett halála miatt nem lett megerősítve és a kérvényre VI. Kelemen azt vezette rá, hogy dicta prepositura dignitas curata et principalis in eadem ecclesia esset, prout existit, per inadvertenciam et simplicitatem formantis dictam supplicationem non habetur, alázatosan kérik, hogy ugyanezen Péter részére azt a kegyet tegye, hogy ugyanezt a prépostságot neki rezer­válja, annak ellenére, hogy Péter a zágrábi egyházban kanonoksággal és prebendával rendelkezik. A pápa beleegyezik, ha nincs másnak joga. D. apud Villamnovam, XII. Kal. Sept., pápasága 3. évében [1355.] K.: Mon. Vat. Bohm. II. 151 –152. (373. szám); Rábik, Reg. Suppl. II. 184. (303. szám) (Reg. Suppl. vol. 28., fol. 188v. alapján). R.: Reg. Suppl. II. 294 –295. (62. szám) (Suppl. Innoc. VI. tom. 26. fol. 192. alapján).

Next

/
Thumbnails
Contents