B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
277 a püspökség birtokaihoz tartozó erdőkben makkoltathatják minden decima és adó fizetése nélkül (nulla decima nullumque lucrum), ahogya n a vulgaliter Mehleu-nek nevezett helyen (loca) tartott méheik után sem tartoznak semmivel a püspöknek és tisztségbeli utódainak. A püspök nevében Cosmas mester lemond minden olyan jogról, melyet a püspök és elődei a két telken bírtak. Az adományosokat és leszármazottaikat nem fogják a közrendűek közé számítani, és sem most, sem a jövőben nem süthetik rájuk a közrendűség bélyegét (ignobilitatis seu popularis notam). Ha az adományosok mindketten vagy egyikük örökös nélkül hal meg, akkor a telek vagy telkek a váradi püspökség tulajdonába kerülnek vissza. Az adományosok és örököseik a telkeket nem adhatják vagy más módon nem idegeníthetik el másnak, csak a váradi egyháznak. Az adományosok felett sem a falunagy, sem az officialis, sem más bíró nem ítélhet, csak a püspök és tisztségbeli utódai. Mivel az egyháznak átengedett birtokrészek értéke magasabb, mint a telkeké (curia seu fundus), ezért a püspök 18 budai márkát ad – minden márkát 56 garassal számolva –, valamint 8 ökröt és egy vég Papringi posztót. A fenti ekről a káptalan pecsétjével megerősített privilégiumot bocsájt ki. D. f. IV. p. fe. B. Margaretha virg. et mart. Jakab mester lector keze által, amikor Péter mester a cantor, Péter a custos, Halmy-i János, Pál, András mester-ek a kanonokok, a. d. 1355. E.: Dl. 26 561. (Bihar G.2.) Hártya. Hátlapján későbbi kezekkel írott latin nyelvű tárgymegjelölések. Függőpecsétre utaló vágások. Á.: 1. E-vel azonos jelzet alatt (újkori). 2. A kolozsmonostori konvent requisitoriai, 1726. dec. 24. Dl. 4538. (MKA. Acta Jesuitica MAGNOVÁRAD 1.1.) 3. Kolozsmonostori konvent, 1737. ápr. 16. Dl. 25 120. (MKA. Acta ecclesiastica 55.5.) 4. Kolozsmonostori konvent, 1755. jan. 2. Dl. 18 614. (MKA. NRA. 957.45.) (16–17. fotók). 5. Kolozsmonostori konvent, 1757. máj. 21. Dl. 10 008. (MKA. NRA. 1715.16.) K.: AO. VI. 359 –361. (223. szám); Doc. Trans. X. 344–347. (329. szám) (E. alapján). R.: Juhász, Aradi reg. 12. (74. szám), Erdészeti Okl. I. 22. (75. szám) (részlet); Csőre, Erdőgazdálkodás 279. (részlet). Ford.: Doc. Trans. X. 344 –347. (329. szám). Megj.: Á2. szerint E.-je sárga selyemfonaton függött a pecsét. 441. (1355.) júl. 15. Az erdélyi káptalan jelenti [István] alvajdának, hogy itt átírt 1355. máj. 24-i oklevelének megfelelően (l. 318. szám) Zumurduk-i László alvajdai emberrel tanúságtevőül kiküldték kanonoktársuk, Pál Culuswar-i plébános káplánját, Tamás sacerdost, akik a káptalanba visszatérve elmondták, hogy jún. 17-én (IV. f. an. fe. Nat. B. Johannis Bapt.) kiszálltak Benye birtokra, és amikor azt az összehívott szomszédok és határosok jelenlétében igaz és régi határai mentén bejárni, mások birtokaitól elválasztani és Bereck apátnak és konventjének iktatni akarták, akkor Dewa-i (dict.) Tamás és Iwan fia Miklós (az uruk, Deme nevében) és Jakab Gyos-i falunagy (ura, Wos (dict.) Miklós nevében) ellentmondtak, mivel Benye birtokot János fia Mannus Wos (dict.) Miklósnak és Demenek elzálogosította. Az alvajdai ember a káptalani kiküldött tanúságtéte le mellett
