B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
253 szóról-szóra átírja és királyi hatalmának teljességével megerősíti, mások jogainak sérelme nélkül. Minderről kettős, [autentikus] pecsétjével megerősített privilégiumot bocsájt ki. D. Miklós zágrábi püspök, a királyi aula alkancellárja keze által, a. d. 1355., 4. Kal. Jul. A. Méltóságsor: Miklós esztergomi érsek és a megye örökös ispánja, a kalocsai szék üresedésben, Domonkos spalatói érsek. Miklós egri, András erdélyi, Demeter váradi, Miklós pécsi, [....] veszprémi, Kálmán győri, Mihály váci, Tamás fr. szerémi, István fr. nyitrai, Peregrinus fr. boszniai püspökök. Miklós nádor és a [kunok bírája, ... ] erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, Cykou tárnokmester, Zech-i Miklós országbíró, Miklós Machow-i bán, Miklós egész Sclauonia, Dénes Zeurinum-i bán, Leukus [...] Tamás ajtónállómester, Simon pozsonyi ispán. A. E.: Dl. 4431. (MKA. NRA. 1537.84.) Hártya, függőpecsétje kiszakadt, ezáltal a méltóságsorban 3–4 szónyi hiány keletkezett. A hiányzó részek az év többi méltóságsora alapján [...] között pótolva. I. Lajos király 1364. dec. 29-i meger ősítő záradékával. Hátlapon későbbi kézzel írott, latin nyelvű tárgymegjelölés. 398. 1355. jún. 28. Az egri káptalan jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy itt átírt, ápr. 1-jei oklevelének (l. 183. szám) megfelelően Marko, Potak-i plébános és Terwey-i Ugr in fia Miklós mester királyi emberekkel tanúságtevőül kiküldték az ifjú (iuvenis) Jakab mester kanonokot, akinek a káptalan a jelen eljárásban annyi hitelt ad, amennyi az egyszerű kanonokságnál magasabb méltóságnak van (cui nos in hoc processu tantam, quan tam uni maiori dignitate simplici canonici prefulgenti fidem adhibemus), majd Ugrin fia Miklós mester királyi ember a maga és társa, Márk plébános nevében a káptalanba visszatérve a káptalani tanúságtevő jelenlétében elmondta, hogy ők a káptalani tanúságtevővel, valamint János fia Györggyel, Babapotaka-i Pál fia Miklóssal, Babapotaka-i Lőrinc fia Lászlóval és Ternye-i Desew fia Sándorral jún. 2-án (3. die oct. fe Penth.) – mely terminusra Erzsébet [anya]királyné (H) halasztotta a fentiek elvégzését oklevelével, mivel az eredeti időpontban Ugrin fia Miklós mester királyi ember nem tudott jelen lenni, mivel az ország dolgában Lo.-ban járt – kiszálltak Zemelnya birtokra, [IV.] Béla privilégiumát a király pecsétje alatt tokba (trapellum) zárva a Zenthgeu rg-i, Babapotaka-i és Ternye-i nemeseknek bemutatták és felnyitották, és az abban olvasható határok mentén, az elsőtől az utolsóig a következőképpen járták be a birtokot: a Fekete (Niger) Tepul folyó, mely Lo. (Regnum Polonie) határain fekvő hegyekből (de montibus et alpibus in metis regni Polonie existentibus) folyik, Gyb olth falu, Gylolth folyó, Bardfa város (civitas), Garbolch folyó, hegy, ezen a hegyen eredő másik Garbolch folyó, Bodrug folyó, a Lo. (Regnum Polonye) határain fekvő hegyekből eredő Huththa folyó beömlése a Bodrug folyóba, ez előzőekben említett hegyek. A határok bejárása után úgy találták, hogy Makouicha ~ Makowycha várához a következő földek és birtokok tartoznak: Torous birtok fából készült kápolnával és malommal, Scywyrsou falu fele egy malommal, Kunchulwagasa alio nomine Constantin kápolnával és malommal, Tarnow falu nagyobb része egy fából készült kápolnával, Aranpotak falu, Sarpotak falu kápolnával és malommal, Bardfa város szántóföldjének egy része, Huzywmezeu falu nagyobb része,
