B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
151 hegy, két földjel (az északi Fulseuadryan földé, a déli Gothardus fia Lőrincé), ennek szomszédságában Fulseuadryan és Guthardus [!] fia Lőrinc Olsouadryan birtokok között halad a Tyza folyóig. A fentiekről a káptalan függőpecsétjével megerősített és chirographált privilegiális oklevelet ad az óbudai apácáknak. D. in quind. oct. fe. Passce d. predict., a. supradicto [1355.]. Péter cantor, János custos, László, Mihály, Péter, Cosma, János és más kanonokok jelenlétében. E.: 1. Dl. 4505. (MKA. Acta ecclesiastica ordinum et monialium VBUDA 28.16.) Hártya, alsó szélén ABC chirographum. Hátlapon más középkori ( Metas duarum possessionum Aduryan continens. ) és későbbi kézzel írott tárgymegjelölés. Vörös-zöld fonaton függő majdnem ép pecsét. 2. Ue. jelzet alatt. Hártya, felső szélén ABC chirographum. Hátlapon más középkori kézzel írott, latin nyelvű tárgymegjelölés ( Super duabus possessionibus Aduryan. ) és későbbi kézzel írott, magyar nyelvű tárgymegjelölés (Lajos királly levele melly a buday captolomban transummaltatott Adrian nevo joszaghrul.). Hátlap alsó szélén a fonat mellett a debet confirmari szavak. Vörös-zöld fonaton függő, vászonzsákba varrt függőpecsét. (Az AO. VI. 298–301. apparátusában említett Dl. 17 634. jelzetű oklevél jelenleg a Dl. 4505/2. jelzeten található meg) Á.: I. Lajos király, 1360. febr. 24. Dl. 4911. (MKA. Acta ecclesiastica ordinum et monialium VBUDA 28.19., I. Lajos király 1364. dec. 28-i megerősítő záradékával.) K.: AO. VI. 298 –301. (191. szám); Ujházy 17. tábla (A Magyar Nemzeti Múzeum Lt.ban lévő eredeti alapján). Ford.: Ujházy 17. tábla (magyar nyelvű). Facs: Ujházy 17. fénykép. 207. 1355. ápr. 19. A nyitrai káptalan tudatja, hogy Drugeth Miklós országbíró és Tur uch megye honorbirtokosa bírói döntését tartalmazó oklevelébe foglalt kérésének megfelelően Holech (dict.) Mihály (Tamás fia Ábrahám és Kyssagh-i Moka fia András felperesek részére küldött) és Kaap-i Miklós (Imre fia Miklós alperes részére küldött) királyi emberekkel mindkét fél részére tanúságtevőül kiküldték Miklós karbeli klerikust az Ábrahám és András által az ország szokásának (consuetudo) megfelelően Kyssagh birtokon a felek között vitatott földrészen leteendő eskü meghallgatására és megszemlélésére, aki a káptalanba visszatérve a felek jelenlétében elmondta, hogy ápr. 14-én (3. die oct. fe. Passce d.) a vitatott földrészre az összehívott szomszédok és határosok jelenlétében kiszállva Ábrahám és András a bírói döntés értelmében az esküt le akarták tenn i, amikor Miklós erdélyi vajda a következő megegyezést hozta létre: a felek Nogsagh és Kyssagh nevű birtokai között fekvő vitatott földrészt a következő határokkal elkülönítették a két Saagh birtok között egészen Bayanch birtokig: a két Saagh és Taman birt okok között egy vlgariter Teulfa tönkje, nagy út, körtefa alatt régi földjel, a szőlőbe vezető ösvény, a szőlőben újonnan emelt földjel, a szőlő végén másik, újonnan emelt földjel, a falu végére vezető nagy út, az egyházhoz menő út, földjel, szántóföldek, újonnan emelt földjel, szántóföldek, két nagy erdei körtefa alatt régi földjelek, út, kis
