Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

e. (in figura iudiciaria) a polgárok és a kápt. procurator-a Vilmos apáttal szemben a köv.-ket adta elő: az apát szabadságukkal ellentétesen - amelyet a királyok (H) okleveleikkel biztosítottak számukra - Pannonhalmán, a Szt. Márton-hegyen fekvő szőlejükben (in territorio montis S. Martini de S. Monte Pannonie) az általuk v. jobbágyaik által termelt bor minden tunella-ja után szüret idején 36 dénárt, munera fejében 12 dénárt v. ugyanannyit érő munkát, a szőlő metszése idején minden szőlő után 24 dénárt és munera fejében 6 dénárt v. ugyanannyit érő munkát, kapálás idején minden kapás után egy dénárt követel és szedet be, amikor pedig nem többet, mint a szokás szerint járó tizedet és minden szőlő után 12 dénárt tartoznak neki adni. István mr. deák (litteratus), Vilmos apát procurator-a ezzel szemben azt állította, hogy az apát és elődei attól az időtől kezdve, hogy a Szt. Márton-hegyen szőlőt ültettek, szüret idején az ott termett bor minden tunella-ja után 36 dénárt, metszés idején 16 dénárt munera-ként v. ugyanolyan értékű ajándékot szoktak kapni és ezekkel a feltételekkel ültetett és ültet minden ember szőlőt a Szt. Márton-hegy területén. A győri kápt. és polgárok procurator-ai a fentiekkel kapcsolatban semmilyen oklevelet nem tudtak bemutatni, csak a veszprémi és a pozsonyi kápt.-ok 2 vizsgálati levelét, melyek újólag (de novo) lettek kiállítva és az ügy bizonyítására (comprobatio) nem megfelelőek. A procurator-ok úgy döntöttek, hogy az ügyet az apát esküje döntse el. Tamás országbíró a vele törvényszéket ülő bárókkal és az ország nemeseivel úgy határozott, hogy az apát köteles esküt tenni a saját lelkiismeretének megfelelően (hoc ad suum conscientiosum statum) a Szt. Márton-hegyen telepített szőlők után neki járó járandóságok felől. Az apátnak gyűrűjével és pásztorbotjával feldíszítve és felékesítve a saját monostorában, a saját stallum-ában, főpapi öltözékét felöltve és pásztorbotját a kezében tartva az országbíró oklevelében megnevezett királyi emberek és a veszprémi kápt. tanúságtevőjének jelenlétében [1354.] jan. 8-án (in oct. diei Strennarum) köteles letenni a fenti esküt, míg eskütársai, 2 nemes az oltárnál. Az apát és eskütársai esküjének lefolyását a felek a veszprémi kápt. oklevelében [1354.] jan. 13-ra (ad oct. fe. Epiph. d.) tartoztak jelenteni Tamás országbírónak. Ekkor Tamás országbíró a veszprémi kápt. okleveléből, melyet István mr., az apát procurator-a mutatott be, megtudta, hogy Vilmos apát döntésének megfelelően [1354.] jan. 8-án, ornátusába öltözve, pásztorbotját kezében tartva, Nana fia Lóránd (szövegben hibásan: Nana-i Lórand) és János fia János nemes eskütársaival - akik kezüket az oltárra téve esküdtek meg - letette az esküt a fentiekről, a királyi emberek és a veszprémi kápt. tanúságtevőjének jelenlétében, valamint a győri kápt. nevében jelen lévő Bereck, győri prépost, Demeter mr. győri főesp. kanonok, ill. István fia Miklós mr., Győr város bírája, Pál fia Péter, Balázs fr.-e, András, Kalmar (diet.) Demeter és más győri polgárok e. A királyi emberek és a kápt. tanúságtevői meghallgatva az esküket, elfogadták azokat. Az országbíró ezért úgy döntött, hogy Vilmos apát és utódai a fentiek szerint szedhessék be a szőlő és a bor után járó fizetségeket.

91