Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
Reg.: ASV RA 126. 559r. (Df. 289 473.) K.: Täutu X. 94-96. (34. szám). R.: Áldásy 72. (166. szám). Megj.: Pál püspök kérvényének regesztáját 1. Reg. Sup. II. 287-288. (50. szám) és Rábik, Reg. Suppi. II/l. 178. (290. szám) (okt. 14-i dátummal). A kérvény a hitetlenek helyett a szerb uralkodót (rex Racie) említi a püspökség birtokainak elfoglalójaként. 461. 1354. nov. 4. Buda [I.] Lajos király (H, Da, C etc.) emlékezetül adja, hogy megjelentek színe e. Kwuagowrs-i Mihály fia Miklós mr., valamint Myke fiai: Pál és Jakab mr.-ek, nemes férfiak (nobiles viri) és a neki, valamint az országnak tett szolgálataik miatt azt kérték, hogy ha Isten rendeléséből valamelyikük férfi örökösök nélkül hunyna el, akkor összes birtokát és birtokrészét, úgy az öröklötteket, mint a vásároltakat v. zálogként bírtakat, az életben maradók kapják örökség címén (ius hereditarium). Az uralkodó megfontolva a nevezettek kérését, abban a kegyben részesíti őket (gratia specialis), hogy ha valamelyikük férfi örökös nélkül hunyna el, akkor az életben maradók öröklik összes - öröklött, vásárolt, zálogban lévő - birtokát és birtokrészét, melyek az ország határain belül fekszenek (intra ambitum regni nostri existentes), mint osztályos atyafiak (tanquam in fratrem condivisonalem). D. Bude, f. III. prox. p. fe. OO. SS„ a. d. 1354. E.: K. szerint a körmendi Batthyány lt.-ban. K.: Zala I. 553-554. (351. szám). Megj.: a regeszta K. alapján készült, a kiadásban a király címét rövidítetten tüntették fel. 462. 1354. nov. 6. A fehérvári kápt. színe e. megjelent egyik részről István mr., veszprémi kanonok és dékán a kápt. nevében, másik részről pedig Dénes fia Miklós, Mihály fia Péter, Gervasius fia Pál, Péter fia István, Thyba fia István, Jutas-i nemesek a maguk, valamint Onth fia Bakou, Dénes fia László, Tamás fiai: András, János és Domonkos, valamint ue. Tamás apja, továbbá Demeter fiai: János és Tamás, Egyed fia László, Gervasius fia Pethew, Miklós fia István, János fia Miklós, Jutas-i nemesek nevében és elmondták, hogy János, veszprémi püspök és más nemesek közreműködésével, a veszprémi egyház határai között fekvő, 2 ekealjnyi (aratrum) szántóföld 337
