Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

azt állította, hogy férje még életében neki és azóta elhunyt Anna nevű leányának adta a király privilégiumával és az esztergomi, a fehérvári és az óbudai kápt.-ok nyílt okleveleivel. A királyhoz mindkét fél részéről panasz érkezett, de bíróság elé (in iudicium) nem került az ügy. A király az ügyet fogott bírák segítségével akarta lezárni, ezért a felek egyetértésével annak eldöntését a főpapokra és a bárókra bízta. A felek a főpapok és bárók közvetítésével a köv. megegyezésre jutottak: Mihály püspök és Konya mr. az asszonynak a várak, falvak és birtokok feléért, hitbéréért és jegyajándékáért, árvái utáni javaiért (res sue per orphanalium) és más egyéb, a férje adományából őt megillető jussok, valamint az általuk és a hozzájuk tartozók által neki okozott jogtalanságok és hatalmaskodások miatt fizetnek 6 ezer ft.-ot (6 milia fl. boni et iusti ponderis), valamint 150 ménesbeli kancát (eque equiciales), továbbá adnak neki és örököseinek 2 házhelyet (fundus seu curia) Budán, egyiket a királyi curia szomszédságában, a másikat a domonkosok Szt. Miklós-egyháza szomszédságában, továbbá egy harmadikat Buda külvárosában, a felhévízi keresztesek Szt. Háromság-egyháza szomszédságában, átadva az ezekre vonatkozó okleveleket is, Miklós zágrábi püspök és királyi udvari alkancellár; Miklós nádor, a kunok bírája, valamint Cykou tárnokmr. jelenlétében. Cserében Anna a maga és örökösei nevében a fentiekkel kapcsolatban nyugtatja a püspököt és Konya mr.-t, visszaadva a király privilegiális és nyílt okleveleit, valamint a 3 kápt.-i oklevelet, a király megegyezésre szóló engedélyéről és a férje adományairól, valamint az összes privilegiális, nyílt és zárt, királyi, királynéi, kápt.-i, konv.-i, egyházi és világi bírói oklevelet Tamás c. várairól, falvairól, birtokairól és jussairól, melyek időközben a bárók pecsétjével lezárva voltak éltévé (posite fuerant ... in sequestrum). Az asszony kijelentette, hogy ha az oklevelekből valamit eltitkol, azok veszítsék el erejüket. Az uralkodó a fenti egyezséget elismeri, a főpapok és bárók tanácsából privilégiumában megerősíti. D. Miklós zágrábi püspök, királyi udvari alkancellár keze által, a. d. 1354., 13. Kai. Oct., uralkodásának, 13. évében. Méltóságsor: Miklós esztergomi, Dénes kalocsai, Domonkos spalatói érsek, Miklós egri, Demeter váradi, András erdélyi, János veszprémi, Kálmán győri, Tamás Csanádi, Mihály váci, István testvér nyitrai, Tamás testvér szerémi, Peregrinus testvér boszniai, Balázs testvér knini püspök, Miklós nádor, a kunok bírája, Miklós c., országbíró, Kont Miklós erdélyi vajda, Chykou tárnokmr., András Machou-i, Miklós Zeurinum-i bán, Dénes lovászmr., Leukus asz- talnokmr., Péter fia Tamás ajtónállómr., Móric fia Simon pozsonyi c. A.

E.: Dl. 4454. (NRA. 434. 29.) Hártya, iniciáléja hiányzik. Természetes színű pecsétje vörös sodraton függ. Hátlapján tárgymegjelölés és későbbi kéz által írott összefoglaló.

K.: AO. VI. 234-237. (152. szám).

R.: Sprawozdanie 13. (19. szám) (lengyel nyelvű).

305