Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

által, 2. die fe. S. Trinitatis, a. d. 1354. Méltóságsor: Péter éneklő-, János őrkanonok, Imre, Mihály, Ugrin fr.-e: László, egy másik László, Kozma kanonokok. A.

E.: Dl. 5175. (Acta eccl. ordinum et monialium VETUS BUDA 18. 23.) Pergamen, iniciáléja hiányzik. Felső szélén ABC chirographum. Pecsétje zöld-vörös sod- raton függ. Hátlapján egykorú (super sessione quondam Seydul ipsa domina regina [....] [ Jdus) és későbbi kéz által írott tárgymegjelölések.

K.: AO. VI. 219-220. (137. szám).

316. 1354. jún. 9. Győr

Bereck győri prépost jelenti [L] Lajos királynak (H), hogy megkapta oklevelét, mely szerint a soproni polgárok (cives) és Herric soproni plébános közötti vita van, ezért idézze meg a feleket, és ha képes, békítse össze őket. Ha nem tudja őket összebékíteni, akkor a vita okát hallgassa meg, majd annak lényegét megértve küldje tovább a király jelenléte elé a pert. A prépost ennek megfelelően megidézte a feleket a jelenléte elé, de nem tudta őket összebékíteni, mivel a plébános az esküdtekkel szemben azt állította, hogy statutum-ot hoztak, mely szerint egy polgár sem adhat neki semmit, sem végrendeletileg nem hagyományozhat. Továbbá, nagypénteken (magna VI. f.) a kereszt e., ahogyan szokás, senki nem tett felajánlást. Az egyházra végrendeletileg hagyott javakat az esküdtek szerezték meg. Sok polgár a plébános és az egyház adósa (debitores) volt, akikkel kapcsolatban nem szolgáltattak neki igazságot az esküdtek. Ezzel szemben a bíró és az esküdtek azt állították, hogy az egyháznak tartozó polgárokkal kapcsolatban teljes igazságot szolgáltattak. A plébános ellenében elmondták, hogy az a király, Sopron városa és a polgárok kárára bort rejtegetett a győri egyház pincéiben, hogy a királyi census-t és a győri egyház tizedét elcsalhassa (defraudere). Nem fizette meg az egyház iskolamesterének (scolasticus) és szolgálattevőinek (ministri) fizetésüket (debita solaria). 19 szőlőt (3 kivételével) sok év óta nem metszettet meg és nem kapáltatott meg, így azok teljesen tönkrementek, semmilyen jövedelem (fructus) nem származik belőlük. Az egyház allódium-át és házát hagyta elpusztulni. Több kelyhet és más egyházi ékességeket a zsidóknál (inter iudices) elzálogosított, egy kelyhet, decretalis könyveket, egy legendagyűjteményt (nova legenda) és Bibliát idegenített el az egyháztól. Pénzért eladott több olyan jövedelmet és birtokot (redditus et census), amit az elhunyt polgárok végrendeletükben az egyházra hagyományoztak, aztán a pénzt az egyháztól elidegenítette. Őket nyíltan eretnekeknek (hereticus) nevezte és megüzente, hogy nem akar békében élni velük, hanem tehetsége szerint minden rosszat el akar követni ellenük. Famulus-ai parancsára egy polgárt a saját házában súlyosan megsebesítettek. Nyilvánosan együtt lakott asszonyokkal és az egyház jövedelmeit haszontalanul elköltötte rájuk. Megszegte a polgárokkal kötött egyezségét

253