Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

tián nevű oláh (olachus) jobbágyuktól elragadott, ami miatt Benedeket [1354.] máj. 18-án (a. in presenti, die domin. prox. an. fe. Asc. d.) Thorda-n, a nemesek egyeteme (universitas nobilium) részére tartott általános gyűlésen (congregatio generalis) bepanaszolta. Benedek azonban azt válaszolta, hogy az állatokat nem a Zenthegyd birtokról, hanem Zeek-ről hajtotta el. Az erdélyi részek nemeseinek egyeteme azonban egyhangúlag kijelentette, hogy Fizeez és Zeneketeu soha nem tartoztak Zeek-hez, mindig a szentegyedi nemeseké voltak és ahhoz a birtokhoz tartoznak. A gyűlésen a nemesek által tett bevallást Mihály mr., Doboka-i főesp., az erdélyi egyház kano- nokja, akit a kápt. küldött ki a saját nevében a közgyűlésre, és Jakab fia György, a király oklevelében megnevezett arbiter-ek egyike erősítette meg a kápt. e. A fenti tiltakozásról Miklós kérésére a kápt. oklevelet ad ki. D. in vig. fe. Penth., a. d. 1354.

E.: AL. Wass cs. lt. Oklevelek 3. 38. (Df. 252 766.) Papír. Hátlapján külzet (pro Nicolao dicto Wos contra Benedictum textorem protestatoria), későbbi kéz által írott, latin nyelvű tartalmi összefoglaló, valamint rányomott zárópecsét nyoma. Á.: Erdélyi kápt., 1358. aug. 3. AL. Wass cs. lt. Oklevelek 2. 4. (Df. 252 711.)

K.: $incai. I. 490-491; ZW. II. 103-104. (684. szám); Doc. Trans. X. 269-270. (260. szám) (román ford. is).

R.: Wass 250-251. (108. szám); Erdélyi Okm. III. 277-278. (756. szám).

305. 1354. jún. 1. Szentimre

István erdélyi alvajda az erdélyi kápt.-nak. Vivianus fia János jelentette számára, hogy őseitől örökölt, Waradia birtoka most idegen kézen van, noha tanúságtétellel (testimonia viva) és írásbeli bizonyítékokkal tudja igazolni, hogy az övé. A birtokot az ország szokása szerint vissza szeretné kapni, amihez szükséges a kápt. tanúságtevője. Ezért az alvajda felkéri a kápt.-t, hogy jelen oklevelének megtekintése után jegyzőjével (notarius), Mihály mr.-el, speciális kiküldöttjével küldje ki tanúságtevőjét, akinek a jelenlétében Mihály mr. a birtokot a szomszédok és határosok összehívása után és jelenlétükben visszaveszi, elfoglalja (occupet) és a jog rendje szerint iktatja Vivianus fia Jánosnak, ha nem lesz ellentmondás. Az esetleges ellentmondókat pedig megidézi Konth Miklós erdélyi vajda színe elé és erről a kápt. tegyen jelentést. D. in S. Emerico, in fe. Penth., a. d. 1354.

E.: AL. Törzsgyűjtemény, oklevelek és iratok 22. (Df. 253 651.) Papír, néhol foltos, zárópecsét nyoma látszik. Erdélyi Okm. szerint hátlapján külzet. (discretis viris et honestis capitulo ecclesie Transsilvane amicis suis honorandis.)

K.: Doc. Trans. X. 270-271. (261. szám) (román ford. is).

R.: Szabó K., TT. 12. (1889.) 543. (98. szám); Erdélyi Okm. III. 278. (757. szám).

247