Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
kőjük rokonaik miatt fogyatkozást szenved, a másik tartozik azt a magáéból egyformára kiegészíteni. Erről a c. és a szb.-k függőpecsétjükkel megerősített privilegiális oklevelet adnak ki. D. in Crisio, in domin. Iudica, a. d. 1354. E.: Dl. 100 058. (Batthyány es. It. Acta antiqua Ozugyo 4. 5. 21.) Hártya, egyszerű iniciálé (N). Hátlapján későbbi kéztől származó latin nyelvű tárgymegjelölés. Függőpecsétekre utaló bevágások. K.: 170. 1354. márc. 31. A zágrábi kápt. színe e. megjelent egyik részről Kamproncha-i Niclinus fia Pál, másik részről ura képviseletében Cosmas mr., Lyndvai-i István fia Miklós, egész Sclauonia és Ho. (Crouatie) bánjának itélőmr.-e, és előbbi előadta, hogy Körös m.-i Ladomonschayna birtokát, amelyet a zágrábi kápt. korábbi oklevelének bizonysága szerint már elzálogosított a bánnak, most eladja 40 érvényben lévő zágrábi dénár M.-ért neki és fiainak minden tartozékával és haszonvételével együtt, korábbi határai mellett, magának abban semmilyen jogot fenn nem tartva. D. f. II. p. domin. Iudica, a. d. 1354. Á.: Zágrábi kápt., 1372. nov. 8. Dl. 4417. (NRA. 582. 46.) K.: 171. 1354. márc. 31. Sáros Péter mr., Sarus-i c. és a m. szb.-i színe e. Rycolphus fia László mr. tiltakozva elmondta, hogy Mykch volt bán fia Lóránd mr. Jacabfalua birtokából egy kihasított részt a maga számára elfoglalt (restituisset). Amikor pedig ő Miklós nádor (H) oklevele értelmében a szepesi kápt. tanúságtevőjével hj.-ra kiszállt (ad reambu- landum et metarum erectionibus distingendum accessisset), attól a helytől, ahol a Lychnepataka folyó belép a Tarcha folyóba Lóránd mr. Vyfalu birtoka felé (infra versus) egy nyíllövésnyi (quantum in arcu cum sagitta potest attingi sagittando) földet Jacabfalua birtokához akarta csatolni, amitől Lóránd mr. procurator-a eltiltotta. László mr. a vitatott földrész mennyiségének és fekvésének megszemlélésére a m. emberének kiküldését kérte. A m. kiküldte Bálint c. szb.-t és famulus-ukat, Jakabot, akik visszatérve elmondták, hogy a vitatott földrészre kiszállva, attól a helytől, ahol a Lychnepataka és a Tarcha folyók összefolynak nyíllal lövettek és a egy nyíllövésnyi távolság egy réthez és egy cserjéshez, továbbá egy hegy csúcsához ért (ad 168
