B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

426 726. 1353. nov. 22. Buda [I.] Lajos király (H) emlékezetül adja, hogy megjelentek előtte Zery-i Pousa fiai: István mr., Galambuch-i várnagy és Balázs udvari lovagok (aule nostre milites) és a maguk, valamint fr. uterinus-aik: László és Miklós nevében azt kérték, hogy az uralkodó írja át az aradi kápt., 1350. nov. 30-án kelt zárt oklevelét (l. Anjou-oklt. XXXIV. 742. szám) az örökös nélkül elhunyt Ooth-i Kozma Fark (aliter Cosmafolua) nevű, Crassou m.-i birtokának bejárásáról és iktatásáról, melyet királyi adományként kaptak. Az uralkodó ennek a kérésnek eleget téve a bemutatott oklevelet szóról-szóra átírja és megerősíti mások jogainak sérelme nélkül. D. Bude, f. VI. prox. an. fe. B. Clementis pape, a. d. 1353. E.: Dl. 91 457. (Festetics cs. lt. KRASSÓ 23.) Hártya. N iniciálé. Hátlapján a mára lepergett nagypecsét által eredetileg takarva kancelláriai jegyzet (Commissio domini regis propria.) és más középkori kézzel írott tárgymegjelölés (De Cozma falua in comitatu Krasa.) 727. 1353. nov. 23. Avignon [VI. Ince] pápa idősebb Erzsébet királynénak (senior regine V). A német lovagrend nagymr.-e és a lovagrend tagjai (magister et fratres hospitalis sancte Marie Theotonicorum Ierosolimitani) arról panaszodnak, hogy Mazovia hercegének népei támadják, zaklatják és megkárosítják alattvalóikat, amíg ők a hitetlen (infideles) litvánok és ruténok ellen harcolnak. A pápa kéri a királynét, hogy járjon közben annak érdekében, hogy ezek a támadások megszűnjenek. D. Avinione, IX. Kal. Dec., pápasága 1. évében. [1353.] K.: Wenzel, Dipl. eml. II. 440–441. (353. szám); Mon. Pol. I. 552. (728. szám). R.: Áldásy 65. (127. szám) (Innoc. A. E. vol. 244. A. n. 211. alapján). 728. 1353. nov. 25. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy megjelent előttük Krygh-i Gyank fia Ewginus c. és bemutatta a kápt. saját, 1330. márc. 16-én kelt, zárt oklevelét (l. Anjou-oklt. XIV. 152. szám), annak nyílt formában való átírását, valamint a feltört oklevél pecsétfővel (caput sigilli) való lezárását kérte. A kápt. a kérésnek eleget tesz, az oklevelet szóról-szóra átírja jelen oklevelében, a felnyitott eredetit pedig pecsétfővel lezárja. D. in quind. fe. B. Martini conf., a. d. 1353. E.: Dl. 41 230. (Múz. Ta. 1896/49.) Hártya. Hátlapján természetes színű, rányomott pecsét töredékei és későbbi kézzel írott, latin nyelvű tárgymegjelölés.