B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)
Documenta
85 107. 1353. febr. 24. v. márc. 3. Tamás c., [I.] Lajos király országbírája (H) és Thuruch m. honorbirtokosa a budai kápt. tudtára adja, hogy korábbi oklevelének megfelelően megjelent előtte febr. 13-án (in oct. diei Cynerum) személyesen Akalichna ~ Akalychna-i Péter fia János Pologya-i Boda fia Miklóssal szemben és bemutatta az esztergomi kápt. 1352-ben kelt oklevelét panaszáról. E szerint a kápt. a király parancsának megfelelően Saad fia Fülöp királyi emberrel kiküldte tanúságtevőül István mr. kanonokot, akik a kápt.-ba visszatérve a következőket jelentették: 1352. szept. 30-án (in crastino fe. B. Michaelis arch.) kiszálltak Akalychna, Poruba, Zenthstephan, Cherempna, Harankafiahaza birtokokra és a királyi ember azokat iktatta Jánosnak ellentmondás nélkül, azonban amikor a birtokok határait bejárták, Cherumpa birtok Ny-i részén Boda fia Miklós az iktatást megtiltotta. Boda fia Miklós személyesen az országbíró előtt azt mondta, hogy azért mondott ellent, mert Péter fia János Palugya birtokból egy nagy részt a saját birtokához akart iktattatni és bemutatta [I.] Lajos király (H) 1352-ben kelt privilégiumát, melyben megerősítette [I.] Károly király 1340-ben kelt, utolsó pecsétjével megerősített, nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. XXIV. 717. szám), melyben átírta [IV.] László 1285-ben kelt (l. Reg. Arp. 3395. szám) és uő. 1283-ban (l. Reg. Arp. 3253. szám) kelt, nyílt oklevelét megerősítő privilégiumát. Ezek szerint: [IV.] László király László fia Boda érdemeiért és különösen fr.-e: Egyed halála miatt, akit az uralkodó szolgálatában a tatárok gyilkoltak meg, a Palugya nevű birtokból (Zolum m.) egy erdőt és szántóföldet adományoz Bodának és örököseinek örökös birtoklásra, mások jogainak sértetlenül hagyásával. Határjárás: Palugya [folyó?] forrása, hegyek (alpes), Elusku nevű kő, hegyek (alpes), [....] [...] kis hegy, [...] folyó, [....], másik folyó, [....], Koch rét, két földjel, [....], másik két földjel, nagy árok (fossatum), forrás, [....], Jel[apata]ka folyó, [...], földjel, [....], fa, [...], földjel, [....], Kys Palugya határai, [...], földjel, Tyolfa, Palugya folyó. [....] D. Bude, 12. die [oct.?] predict., a. d. 13[5]3. E.: — K. szerint papír, de rongált (lacerata). Hátlapjára nyomott pecséttel. Hátlapon egykorú kézzel: Discretis viris et honestis, amicis suis reverendis, capitulo ecclesie Budensis pro Iohanne filio Petri de Akalychna, contra Nicolaum filium Boda de Pologya super [...] reambulatione et statutione possessionis [...] in octavis festi beati Georgii martiris [...] et omnes, hominibus [....] regi ad quindenas octavarum eiusdem festi [...]. K.: Okolicsányi 39–41. (27. szám) (febr. 24-i dátummal). Megj.: E. lappang. K. határjárástól erősen hiányos, tartalma Tamás országbíró 1353. jún. 3-án kelt oklevele alapján következtethető ki (l. 403. szám) Vélhetően tartalmazta a királyi emberek megnevezését, illetve a kápt. tanúságtevőinek kiküldésére vonatkozó kérést. A datatió a kiadásban bizonytalan, hiányos. Az esztergomi kápt. 1352-ben kelt oklevelét l. Okolicsányi 36–38. (25. szám).
