B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

71 E.: 1. Dl. 67 400. (Szirmay cs. lt. 6.) Hártya. Hiányzó N iniciálé. Hátlapján más középkori kézzel írt tárgymegjelölés. Sötét színű sodraton függő, természetes színű, kissé sérült, kerek pecsét. 2. SNA. Leleszi konv. hh. lt. Metales ZEMPLÉN 63. (Df. 209 783.) Hártya, fényképfelvétele több helyen foltos, nehezen olvasható. Függőpecsétre utaló vágások. Hátlapon későbbi kezekkel írott tárgymegjelölések. Má.: 1. Dl. 67 400. (Szirmay cs. lt. 5.) (19–20. sz.-i.) 2. Ue. jelzet alatt. (Szirmay cs. lt. 7.) (19–20. sz.-i.) 75. 1353. febr. 1. Margit, Heinrich von Schwechat (Schwechent) özvegye a Lajta menti Bruckban lévő ágostonos rendieknek adja azt az erdőséget, mely Magyarországon (auf dem Hungerschen), a Lajta-hegységben fekszik, és amely a gyerekeivel történő birtokosztás révén került hozzá azzal a feltétellel, hogy a szerzetesek minden esztendőben böjt utáni kántorböjtöt követő hétfőn este és reggel misét mondanak férje és fivére, Pilgrein von Puegen lelki üdvéért, amely alkalmakra a szerzetesek két font viaszból készítsenek gyertyát, továbbá készítsenek harminc mécsest is, amelyek égjenek az általuk mondott harminc mise alkalmával. Továbbá a szerzetesek készségességét fokozandó a kolostor mindenkori perjele kapjon 3 solidus dénárt, a miséző pap pedig 3 dénárt, amint a mise véget ér. Az asszony a szerzeteseknek ad az erdő mellé egy teher- és igénymentes szőlőt is, hogy azon oltár előtt, ahol a férje nyugszik, örökmécses égjen. Ha mindezen feltételek nem teljesülnének, mindkét birtok visszaszáll az asszonyra, illetve örököseire, hogy másik egyháznak adhassák. Az oklevélre Margit saját pecsétjét, illetve a fivéréjét, Pilgrein von Puegenét is felfüggesztik. Skorka Renáta E.: EPL. Esztergomi Székesfőkápt. mlt. Acta radicalia 73.C.16. (Df. 238 350.) Hártya. Két hártyaszalagról a pecsét leesett. Hátlapon középkori kézzel: Littera domine de Swechent super ligna sita an dem leytaperigs., valamint későbbi feljegyzések. K.: Str. IV. 90–91. (59. szám). Megj.: Az oklevél német nyelvű. 76. 1353. febr. 2. A Clusmustra-i Boldogságos Szűz-monostor konv.-je emlékezetül adja, hogy megjelent előttük egyrészről személyesen Manus, Kalyan-i nemes (a konv. megbízólevelével képviselt fr. uterinus-a: Bertalan nevében is), másrészről ifjabb (iunior) Wos (dict.) Miklós és előbbi elmondta, hogy az őket szorongató szükség elkerülése miatt az őket örökség jogán megillető Clus m.-i Dyos birto-