B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

54 emelet határjel, folyó, prépost rétje. A rét mellett 2 újonnan emelt határjel. A bemutatott privilégium szerint egy másik fűzfa alatt van határjel, de fűzfát nem találtak, ellenben 2 újólag emelt határjelet igen. Magarad faluba vezető út. A völgyben nem volt víz, csak nádas és füvek. A prépost azt mondta, hogy nem ez az a völgy, ami a privilégiumban szerepel, hanem amit ő mutatott meg. Új határjel az út jobb oldalán, de a privilégium annak bal oldalán, egy gyümölcsfa alatt lévő határjelet említ és gyümölcsfát sem találtak. Két újonnan emelt határjel, majd a Machkasuolg völgyig új határjelek, a völgyben pedig 4 határjel. Mivel a felek különböző határjeleket mutattak, amelyek a [IV.] Béla király privilégiumában szereplővel sem egyeztek meg, ezért az ügyet az országbíró ítéletére bízzák. D. in fe.B. Vincencii mart., a. d. 1353. E.: Dl. 39 190. (Regnicolaris lt.-ból, Archivum palatinale, ismeretlen állag. 25.) Papír. Hátlapján külzet (Domino regi, pro fratre Egydio preposito de Bozok contra abbatem de Pylis se per reambulatione possessionum Morouch (kihúzva: ad octavas) in quindenas festi sancti Martini confessoris ad octavas diei Strennarum ad iudicem.), valamint természetes színű, mandorla alakú zárópecsét töredékei. Tá.: az 53. számú oklevélben. Megj.: Valószínűleg a budai kápt. jelen oklevele is azok között volt, amelyekre Druget Miklós országbíró 1354. jún. 9-én kelt oklevelében (l. Anjou-oklt. XXXVIII. 317. szám) hivatkoznak. 53. 1353. jan. 22. után. Buda Tamás c., [I.] Lajos király (H) országbírája és Turuch m. honorbirtokosa a budai kápt. tudtára adja, hogy korábbi oklevelében elrendelte, hogy Péter deák (litteratus) (a Pylis ~ (hátlap: Pylys)-i apát részére) és Baya-i István (a Bozouk ( ~ hátlap: Bozok)-i prépost részére küldött) speciális királyi emberek a kápt. tanúságtevőjével [1352.] nov. 25-én (in quind. fe. B. Martini conf.) szálljanak ki a Hont m.-i két Morouth birtokra (melyek közül az egyik a Pylis-i Boldogságos Szűz-egyház, a másik pedig a Bozouk-i Szt. István király-monostor tulajdonában van) és a összehívott szomszédok és határosok, valamint a felek jelenlétében azt a [IV.?] Béla király privilégiumában (amit Tamás c. országbíró korábbi oklevelében átírt) foglalt határok mentén járják be, majd ha a határok megfelelőnek bizonyulnak, akkor a feleknek a saját részüket iktassák. Ha a felek nem értenek egyet a határokban, akkor a királyi emberek és a kápt. tanúságtevői vitassák meg a határokat és a felek ellentmondásával nem törődve a régi határjelek mellett állítsanak újakat és a feleknek iktassák a saját részüket. Minderről a kápt.-nak [1353.] jan. 8-ra (ad oct. diei Strennarum) kellett jelentést tennie az országbírónak. Ekkor megjelent az országbíró előtt egyrészről személyesen a Bozouk-i prépost, másrészről Sumugy-i (dict.) István deák (litteratus) a Pylis-i apát nevében, annak megbízólevelével és bemutatták a budai kápt. oklevelét (1353. jan.