B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

464 bemutatták és a Teben-i előkelő polgárok (cives pociores) megerősítették, adjon ki oklevelet. Ezek a jogok a következők: (1.) a szőlő metszése idején (tempore putationis seu rastrationis), mindenki egy urceum után 40 dénárt fizet. (2.) A szüret idején (tempore vero collectionis vinearum videlicet in vindemio) egy urceum után 80 dénárt fizet, amelyet vulgo vendégadónak (donum hospitum) neveznek. (3.) A szüret után a vulgariter peregrecht-nek nevezett terragium megfizetésekor, minden urceum után nyolc dénárt kell adni, valamint pluszban 2 dénárt. (4.) Aki a borból Au.-ba akar vinni, minden 10 csöbörből (urna) egyet kell tizedként megfizetnie, amelyet a saját birtokáról (de sua vera cultura) hordóban (ad doleum) kell a tizedszedőknek (decimatores) átadnia. (5.) Egy, bármilyen nagyságú tunella után négy dénár pecsétpénzt (denarios sigillares) kell fizetni. (6.) Aki Tebenből el akarja vinni a bort 18 dénár tributum-ot kell fizetnie a bort szállító szekér után (de una carrata vini). (7.) Egy 24 urna nagyságú tunella után 12 dénárt kell fizetni tributum-ként. (8.) Egy trinarium bor után 12 dénárt kell fizetni tributum-ként. (9.) 12 csöbör (urna) után 12 dénárt kell fizetni tributumként. (10.) A szőlőt eladni v. venni szándékozók csak a Teben-i villicus-nak kötelesek engedelmeskedni (dare obligatur ... suam iusticiam), ahogy az régtől fogva szokás (11.) A szőlő eladásának vagy megvételének idején annak senki nem mondhat ellent v. akadályozhat. Az ispán elrendeli, hogy a Hamburga-i hospeseket a szőlő metszése és a szüret idején minden háborgatástól mentesen a földön és a vízen szabadon használhassák haszonvételeiket. Minderről a hospeseknek pecsétjével megerősített oklevelet ad. D. a. d. 1353., f. IV., in quatuor temporibus an. fe. Nat. Christi. Á.: I. Lajos, 1360. ápr. 26. > pozsonyi kápt. 1387. szept. 15. > pozsonyi kápt., 1424. nov. 2. Dl. 4402. (NRA 1509/21.). K.: AO. VI. 150–152. (95. szám). R.: Doc. Trans. C. X. 245. (235. szám). 786. 1353. dec. 19. Az egri kápt. 1353. dec. 19-én kelt (f. V. [prox. p.] B. Lucie virg., a. d. 1353.) oklevele szerint: Vyliam fia: János Kysbarch-i Pál fia: János királyi emberrel és az egri kápt. tanúságtevőjével dec. 14-én (f. II. prox. p. fe. [Conc.] B. Marie virg.) Kysfalud birtokot a szomszédok és határosok összehívása után és jelenlétükben régi és igaz határai mellett bejáratta és ellentmondás nélkül magának iktattatta.