B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

432 kásának megfelelően és minderről a kápt.-nak aug. 1-jére (ad oct. fe. B. Iacobi ap.) jelentést kellett tennie az országbírónak. A terminuson megjelent az országbíró színe előtt egyrészről János fia Albert a győri kápt. megbízólevelével képviselve Miklós fia Miklós és Hedricus fia Miklós mr.-eket; másrészről Lampert fia Imre személyesen és bemutatták a győri kápt. oklevelét. E szerint: a kápt. Zopi-i Leusták fia László (a két Miklós mr. részére küldött) és Bum-i Albreht fia Petenie (Heche-i Lampert fia Imre részére küldött) királyi emberekkel kiküldte tanúságtevőit: Balázs kanonokot (a két Miklós mr. részére), illetve Pál clericus-t (Lampert fia Imre részére), akik a kápt.-ba visszatérve azt jelentették, hogy aug. 1-jén az összehívott szomszédok és határosok, valamint a felek jelenlétében Tapazenthmyklos birtokot a győri kápt. eredetiben bemutatott korábbi határjáró oklevele alapján be akarták járni, de a felek a birtok határaiban nem tudtak megegyezni. A vitatott rész határai: Segh hegy csúcsán Miklós fia Miklós mr. mutatása szerint két földjel, Imre pedig azt mondta, hogy az egyik az övé, a másik a Iaurinum-i királyi polgároké (cives regales de Iaurino), Miklós mr. pedig Tapazenthmyklous birtok határaként jelölte meg. Határjel, amiről Imre és Miklós is az állította, hogy az övé. Három határjel, az egyiket Miklós mr. a sajátjának vallotta. Imre ezzel szemben azt állította, hogy az egyik az övé, a másik a győri vár jobbágyaié, a harmadik a győri egyházé. Két földjel, Imre azt állította, hogy az egyik az övé, a másik a győri egyházé, míg Miklós szerint közülük az új az övé. Két újabb határjelnél hasonló módon összekülönböztek. Két másik határjel, ahol Miklós mr. és Imre is azt állították ugyanarról, hogy az övék. Három földjel, Miklós mr. azt állította, hogy az egyik az övé, míg Imre azt mondta, hogy az egyik az övé, a másik Mindzenti-i Pál fia Mihály, pannonhalmi (S. Mons Pannonie) apáté, a harmadik pedig a győri egyházé és a saját és az egyház Heche nevű birtokait választja el. A Iaurinum-ról Buda-ra menő útnál három földjel, melyek közül az egyikről Miklós mr. azt állította, hogy az övé, a másik Szt. Márton-i apáté; Imre pedig azt, hogy az É-i az övé, a Ke-i a pannonhalmi apáté, a harmadik pedig Miklós mr.-é. Újabb három határjel, Imre azt mondta, hogy azokból egy az övé, Miklós mr. pedig azt állította, hogy ősei emelték azokat. Két földjel, melyekről Miklós mr. azt mondta, hogy régen állították őket, Imre pedig azt, hogy a nagy út felé eső az övé. Két másik határjel, ahol ismét nem tudtak megegyezni. A vitatott földrészt a kiküldöttek más fogott bírákkal együtt 10 M.-ra értékelték. Az oklevél bemutatása után az országbíró kérésére János fia Albert Hedrichvara-i Hedricus fia Miklós és Miklós fia Miklós mr.-ek nevében azt válaszolta, hogy Tapazenthmyklos birtok öröklés címén tartozik hozzájuk, míg Lampert fia Imre ugyanezt válaszolta Heche birtokkal kapcsolatban. Az országbíró Hedrichvar-i Miklós fia Miklós részére akart a vitatott földrész hovatartozása felől eskütételt ítélni, de Miklós procurator-a ennek lehetőségét átengedte Imrének, aki maga is le akarta tenni az esküt arról, hogy a vitatott földrész az ő Heche nevű birtokához tartozik. Ezért az országbíró a vele törvényszéket ülő bárókkal és nemesekkel úgy döntött, hogy Imre 10-ed magával, nemes eskütársaival okt. -én (2. die oct. fe. B. Michaelis arch.) Chytuan-i Egyed fia Miklós v.