B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)
Documenta
393 a közöttük lévő birtokperekben (különösen abban, melyet Péter fiai[!]: Poka és Desk Kezeu birtokon lévő és Dachou-nak és Lorandnak elzálogosított részei ügyében indítottak) Györgyöt, Simont, Istvánt és Sebe asszonyt többször is elmarasztalták Dacho-val és Loranddal szemben, de fogott bírák segítségével a következő megegyezésre jutottak: Dacho, Lorand, Desk és Erzsébet asszony minden bírságban és büntetésben, melyben velük szemben elmarasztaltattak, nyugtatják perbeli ellenfeleiket és a velük szemben kiadatott okleveleket érvénytelenítik. Cserében Mike, György, Simon, István és Sebe asszony a két, Desk-et és Erzsébet asszonyt Kezeu-n megillető birtokrészt, melyet Dacho-nak és Lorandnak elzálogosítottak 40 M.-ért, ismét elzálogosítják [1353.] okt. 18-tól (a presenti fe. B. Luce ev.) 10 évre, azzal a kikötéssel, hogy ha ők v. fiaik a zálogidő letelte előtt v. annak végén ki tudják váltani azokat a 40 M.-ért, akkor szabadon megtehessék a káp. színe előtt. Ha addig nem tudják kiváltani, akkor a határidő letelte után már csak a zálogösszeg duplájáért tehessék azt meg. Hj.: telki helyeknek hagyják a Desk curia-ja fölött fekvő földet, ahol a Kezeu falun keresztül folyó folyó mellett egy földjelet emeltek. A folyó mellett egy diófánál határjelet emeltek Dacho és Lorand részére. [....] Desk részét Dacho-nak és Lorandnak hagyták, ami széltében (in longitudine) egy iugerum. A vulgo teluk-nak nevezett telek (sessio) másik részét Mike-nek, Györgynek, Istvánnak és Sebe asszonynak hagyták. A Kezu folyó forrása, egy rét sarkánál (angulum) Dacho-nak és Lorandnak jelölt határjelet emeltek. Kiszáradt völgyben határjel. A völgy szájánál, egy erdő mellett két határjel. Az erdőn túl az útnál két határjel. Az út két oldalán két újabb határjel. Az út mellett egy határjel. Nagy útnál határjel. Az így elválasztott birtok Ke-i része Dachou-é és Lorandé, míg a Ny-i Miké-é, Györgyé, Simoné, Istváné és Sebe asszonyé. D. in fe. B. Luce ev., a. d. 133. E.: Dl. 69 237. (Kubínyi cs. lt. 48/A.). Hártya, restaurált. Felső szélén több sor egyáltalán nem, több pedig csak töredékesen olvasható. Hátlapjára nyomott pecsét. Tá.: KML. Palásthy cs. lt. 3026. és 1/1/2. (Df. 281 817.) A MNL. OL. adatbázisa szerint az oklevél kiadója a pécsi kápt. Má.: E.-vel azonos szám alatt. (18. sz.-i, egyszerű.) K.: Kub. 186–188. (116. szám) (Tá.-ról). R.: Tóth K., Palásthy 91. (70. szám) (E.-ről); Tóth K., Palásthy 91. (69. szám) (Tá.-ról). Megj.: Az esztergomi kápt. fenti oklevelét tartalmilag átíró diploma E.-je töredék, a kápt. átírt oklevelének kiadási éve hiányzik belőle. A Palásthy cs. lt.-ában az átíró oklevél teljes szövegű, későbbi másolata is fennmaradt. Kubínyi Ferenc okmánytárában ez alapján egészítette ki a szöveget. Mivel a Má. a MNL. OL. gyűjteményéből hiányzik, ezért a regeszta K. szövegének felhasználásával készült. Az átíró oklevél kiadója és dátuma sem állapítható meg a MNL. OL. gyűjteményében található Fk. alapján,