B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

260 az említett Komar-i nemeseknek. Ha István fiai a fentieket nem tartják be, akkor patvarkodásban (pene calumpnie) marasztaltassanak el. D. Bude, f. III. prox. an. fe. Nat. B. Iohannis Bapt., a. d. 1353. E.: HDA. Documenta Mediaevalia Varia 62. (Df. 218 558.) Hártya. Hátlapjára nyomott pecsétre utaló szalag. 427. 1353. jún. 19. Az egri kápt. 1353. jún. 19-én (f. IV. prox. an. fe. Nat. B. Iohannis Bapt., sub a. d. 1353.) kelt nyílt oklevele szerint megjelent előttük egyrészről Hubou-i Pouka fia Péter c., másrészről Péter c. lánya, egyúttal Mykou fia Márton özvegye: Katalin asszony személyesen fiával: Miklóssal és képviselve többi fiát: Demetert, Jánost és Pált és Péter c. elmondta, hogy mivel ő már öreg (senile etate proventus), ereje fogytán és azt semmilyen módon nem tudja visszaszerezni, ezért és lelki üdvéért a Gömör m.-i Kezeu birtokon lévő részét, mely őt örökség címén illeti meg, minden tartozékával és haszonvételével együtt, azon határok mellett, mellyel ő és fiai bírták, végrendeletében (sub federe testamentarie) lányára: Katalin asszonyra és unokáira hagyja örök birtoklásra, mások jogainak sértetlenül hagyásával. Életében lánya és unokái tartoznak őt ellátni, halála után rájuk száll a birtokrész. Tá.: Opuliai László nádor, 1367. szept. 19. Dl. 95 045. (Hubay cs. lt. 51.) 428. 1353. jún. 19. A [pécs-]váradi monostor konv.-je emlékezetül adja, hogy megjelent előttük személyesen egyrészről a Pécs városából való (de civitate Quinqueecclesiensi) Luka fia István fia Miklós és Hyrd-i Nagy (Magnus) Mihály, másrészről [Pécs-]Várad városából való Nagy (Magnus) Kelemen fia Gergely és előbbiek elmondták, hogy a Hyrd faluban lévő folyón, András fia Pál malmától lentebb és a Szt. László-egyház perjelségéhez (prioratus) tartozó malomtól fentebb lévő malmuk nyolcadrészét eladták 6 M. dénárért, minden M.-t 6 pensa-val számolva Nagy (Magnus) Kelemen fia Gergelynek és örököseinek örökös birtoklásra, ellentmondás nélkül. A malommal kapcsolatos okleveleiket Gergelynek átadták, az át nem adottakat pedig érvénytelenítik. D. f. IV. prox. an. fe. Nat. B. Iohannis Bapt., a. d. 1353. Á. 1. és 2.: Pécsváradi konv., 1358. máj. 10. Dl. 3683. (MKA. NRA. 605/7.) K.: AO. VI. 90–91. (52. szám). Reg.: Kőfalvi T., Pécsváradi konvent 152. (230. szám). Megj.: Az átíró oklevél kétszer tartotta fenn a pécsváradi konv. kiadványát. A kettő szövegében minimális eltérés van: az egyik (az átíró oklevélben a