B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

224 kitűnt, hogy a Kanizka nevű birtok egykoron Athanyas fia Domonkosé volt, aki­nek ismeretes bűne miatt (ob notorio crimine) a birtokok a király kezére szálltak és királyi adományképpen Gerzenche-i Miklós fia Jánosé lett, akitől Lachou megvásárolta. A Mihály fia László által bemutatott oklevélen a viasz új volta és a pecsételés látványa (in novitate cere et sigillari impressione eiusdem sigilli) bizonyította a herceg, a bírák és az esküdtek számára annak hamis voltát. A her­ceg az ügyet másnapra (ad alterum diem) elhalasztotta és a feleknek a bírák pe­csétjeivel lezárt okleveleit Peteuch fia János mr.-nek adta megőrzésre. Másnap (ipso die crastinante) a herceg a bírákkal, az esküdtekkel és minden a törvény­széken jelen levő nemessel az ügyben törvényszéket ült és megparancsolta, hogy János mr. mutassa be a gondjára bízott okleveleket, de ő ekkor megrettenve fel­állt és kijelentette, hogy úgy a Lachou által, mint a Mihály fia László által bemu­tatott oklevelet, László az ő Zágráb városban (in civitate nostra Grecensi) vett szállásán csalárd módon visszakérte és alattomban elvitte, majd az oklevelekkel együtt megszökött. A herceg által delegált bírák, az esküdtek és a közgyűlésen jelen lévő nemesek a következő döntést hozták: Mihály fia László, valamint fe­lesége, fr. uterinus-ai: Bazarad és Bereck, továbbá fr. patruelis-ai: Planycha-i Valter fiai: János és Balázs, akiket megbízólevéllel képviselt, bűnösek hamis oklevél bemutatásában. Lászlót az oklevelek csalárd megszerzéséért, mint fel­ségsértőt (tamquam sedem maiestatem violentem) fejvesztéssel és minden javá­nak elvesztésével büntetik (in capitali sententia et amissione omnium suarum possessionum proprietatumque et bonorum ubilibet existentium). Bazarad-ot és Bereck-et, Valter fiait: Jánost és Balázst és Rusa asszonyt hasonlóképpen min­den javuknak elvesztésével büntetik. A Kanizka nevű birtokot pedig minden tar­tozékával egyetemben vásárlás címén Pousa fia László fia Lachou-nak és le­származottainak adják örökös birtoklásra és erről a herceg később privilegiális oklevél kiállítását ígéri. D. 15. die congregationis nostre predicte, in loco ante­dicto, a. d. 1353. E.: GYMSML. Soproni Levéltár, Sopron várm. lt. 4506. (Df. 264 725.) Hártya, sérült. N iniciálé. Hátlapján rányomott pecsét nyomai, valamint későbbi kéz­zel írott tartalmi összefoglalók. K.: Sümeghy I. 28–32. (26. szám); Hercegek 165–168. (38. szám). R.: MTT. 9 (1861.) 120. (53. szám); Halász É., Szlavón 228–229. (439. szám). 360. 1353. máj. 22. Az egri egyház kápt.-ja jelenti Miklós nádornak (H) és a kunok bírájának, hogy itt átírt, ápr. 17-én kelt oklevelének (l. 240. szám) megfelelően Baka-i Mi­hály nádori emberrel kiküldték tanúságtevőül István karpapot (sacerdos cori [!] nostri). A kápt.-ba visszatérve a kápt. tanúbizonyságának jelenlétében a nádori ember a következőket jelentette: máj. 13-án (f. II. prox. p. fe. Penth.) kiszálltak Syd birtokra, a szomszédok és határosok összehívása után és jelenlétükben (kü-

Next

/
Thumbnails
Contents