B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

214 vele szemben elmarasztalták hatalmaskodásban, fejének és javainak elvesztésében, hamis oklevelek bemutatásában és nyelvváltságban (in facto potenciali et suis proprii capitis vindicta ac amissione universarum possessionum suarum necnon exhibitione falsarum litterarum et in emenda lingue). Az országbíró 1351-ben kelt, nyílt okleveléből kiderült, hogy az országbíró korábbi, bírói döntését tartalmazó oklevele értelmében [1351.] dec. -én (f. IV. prox. p. fe. B. Nicolai conf.) Vytez-i László fia Lőrinc és Miklós c. fia Miklós lovon és hadi fegyverzetben küzdő bajvívókat kellett állítsanak a küzdőtérre a király jelenléte elé, Lőrinc gyakorlott bajvívót (pugil congressus) annak bizonyítására, hogy Peryn-i Miklós c. fia Miklós 10 évvel korábban, Szt. György ünnepét követő kedden (f. III. prox. p. fe. B. Georgii mart., cuius tempore propoisitionis decime processus revolutio annualis) Sarus falu végén egy pey színű lovát erőszakkal elragadta; Miklós fia Miklós pedig egy gyakorlatlan bajvívót (pugil incongressus), hogy ártatlanságát bizonyítsa. A bajvívás napján a felek előállították bajvívóikat, akik lándzsát és kardot ragadva különböző sebeket ejtettek egymáson (arreptis lanceis ac gladiis diversas plagas ac ictus bellicos mutuo sibi invicem et alternatim tribuerint). Azonban a bárók és nemesek rendezésével a felek: egyrészről Vytez-i László fia Lőrinc, másrészről Peryn-i Miklós c. és fiai: Miklós és István a következőképpen egyeztek meg a fentiekkel kapcsolatban: az egymás ellen azidáig elkövetett jogtalanságokban, károkozásokban és egyéb gonosztettekben egymást mentesnek jelentik ki. Peryn-i Miklós c. és fiai: Miklós és István  birtokból (Mohnya, Iacabuagasa, Jordanuagasa, Phlyknou, Scenthkerezth, Hrapkou és Corlathuagasa), melyeket Lőrinc magáénak mondott és tőlük vissza akart szerezni, a Lőrinc által választott hármat (Scenthkerezth, Hrapkou és Corlathuagasa) minden tartozékukkal és haszonvételükkel együtt (trágyázott és mezei szántóföldek, erdők, rétek, ligetek, vizek és vízfolyások) átengedik neki és utódainak örökös birtoklásra. Lőrinc a másik négy birtokot meghagyja Peren-i Miklós c.-nek és fiainak, valamint leszármazottainak örökös birtoklásra minden tartozékukkal és haszonvételükkel együtt. A budai kápt. nyílt oklevele szerint 1352. dec. 27-én (f. V. prox. p. fe. Nat. d., a. eiusdem 1352.) Scenthkerezth, Hrapkou és Corlathuagasa birtokokat az összehívott szomszédok és határosok jelenlétében Phylpus-i Péter fia Miklós, a királyi curia-ból kiküldött speciális ember Péter mr., a budai kápt. kanonokja és tanúbizonysága jelenlétében László fia Lőrincnek iktatta, az ellentmondásokkal nem törődve, mások jogainak sérelme nélkül. Az oklevelek bemutatása után Peryn-i Miklós fia Vincent a maga és fr.-e: Pál nevében Babapataka-i András elmondták, hogy jóllehet atyjuk és fr.-eik a három birtokot Vytez-i Lőrincnek adták, de vele ők nem egyeztek meg és nem is állnak perben, az azokban lévő részeiket nem vesztették el, ezért az iktatás idején Vytez-i Lőrincet az őket érintő birtokrészek elfoglalásától, atyjukat pedig azoknak elvesztésétől eltiltották a budai, az egri és a szepesi kápt.-ok, valamint a kápolnaispán okleveleivel. Az országbíró megkérdezte Vincentet és Andrást, hogy a három birtok milyen jogon tartozott Miklós c.-hez és fiaihoz és azt válaszolták, hogy erről oklevelekkel rendelkeznek és bemutatták a szepesi kápt.