B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)
Documenta
184 rethius fia István, Phile fia Lőrinc fia Lőrinc, ua. Phile fia Péter fia István, Szt. Salvator-i (de S. Salvatore) István fia Simon és másrészről Berzethe (dict.) Miklós mr. közötti, Miklós mr. Monustur nevű birtoka és a többiek birtokai között lévő határok ügyében kiadott egyeztető oklevelük értelmében Miklós fiai, Pál fiai és Imre mr. fiai Zenthelye és Hegfalu birtokainak határait a kápt. egyezséglevelének keltétől, 1353. márc. 5-től (a f. III. prox. p. domin. Letare, a. in presenti) ápr. 25-ig (2. diem fe. B. Georgii mart.); Lőrinc fia Lőrinc és Péter fia István Hassagh birtok határait és Simon mr. Cheregh birtok határait ápr. 26-ig (3. diem fe. predict. B. Georgii mart.), melyek azokat Monustur birtoktól és tartozékaitól elválasztják, kikutatják (sciscitari et experiri), majd megmutatják a királyi és a kápt.-i ember jelenlétében Monustur birtok hj.-a idején és beleegyeznek, hogy Miklós mr. a megfelelő helyeken a határjeleket felállítsa. Továbbá Logretius fia István mr. ápr. 25-én (2. die fe. B. Georgii mart.) [....]falua és Wecherkfalua nevű birtokainak Monostur birtokkal szemszédos határain 10-ed magával, nemes eskütársakkal leteszi a földesküt a határokra. A feleknek patvarkodás terhe mellett a kápt. korábbi oklevelében foglaltak szerint kellett cselekedniük. A kápt. a felek kérésére kiküldte Vörös (Rufus) István mr. kanonokot (a nemesek részére) és Imre mr.-t, a pécsi várbeli (de castro Quinqueecclesiensi) Keresztelő Szt. János-egyház kanonokját, a Szt. Gergely pápa-oltár mr.-ét (Miklós mr. részére), hogy a királyi emberekkel együtt jelen legyenek a hj.-kor, akik visszatérve azt jelentették, hogy ápr. 26-án (3. die fe. B. Georgii mart.) kiszálltak Monustur és a Lőrinc fia Lőrincet és Phile fia Péter fia Istvánt osztatlanul megillető Hassagh birtokokra és azokat Lőrinc és István a következőképpen határolták el: Szt. Salvator-i Simon mr. Cheregh nevű birtokának sarokhatára (angularis meta), mely köré egy határjelet emeletek; határjel; másik határjel; másik határjel; Miklós mr. által telepített erdő szélén határjel; Lőrinc és István innentől egy szekérrel járható utat akartak a sűrűben vágni, ezért egy határjelet a fára emeltek (ad arborem cumulassent); négy fára emelt határjel; határjel; még egy fára emelt határjel; határjel abban a völgyben, ahol a Hassagh víz folyik. Az utolsó határjelnél Lőrinc és István mr.-ek esküt tettek arra, hogy a határok valódiak. A kápt.-i kiküldöttek elmondása szerint azonban a sarokhatár kivételével sehol nem találtak határjelet, az erdőben lévő határjelek Lőrinc és István részén vannak, de az irtás Miklós mr. részén van. A hj.-nál Miklós mr. fia Péter a maga és fr.-ei: János, Miklós és István; továbbá Mátyás fr., a Szentlélek-monostor apátja Lőrinc és István mr.-eket a határok állításától eltiltotta. Maga Miklós mr. nem tiltakozott, Lőrinc és István pedig a tiltakozástól nem zavartatva magukat a határokat felállították, de a kápt. egyeztető oklevele szerint az általuk kikutatott és megmutatott határokat nem nekik, hanem Miklós mr.-nek kellett volna felállítania. D. sabb. prox. p. fe. Asc. d., e. eiusdem 1353. E.: Dl. 4353. (MKA. NRA. 1509/17.) Hártya, hátlapján természetes színű, mandorla alakú pecsét töredékei. Hátlapon 15. sz.-i írással: Metales inter possessiones Monostor et Hassag.
