B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

174 rum) azt mondta, hogy mint sajátjukba be vannak vezetve, de azt nem mondta, hogy a birtokrész visszaváltásáról v. az abba való bevezetésről oklevelük lenne. Mivel a bemutatott oklevelek alapján az országbírónak úgy tűnt, hogy Kemur birtok 240 M. fejében került Miklós atyjának: Dénes fia Tamás mr.-nek a birtokába és őt abba Lampert országbíró meghagyása szerint a királyi ember a váradi kápt. tanúságtevőjének jelenlétében bevezette és ennek az ott lévő Desew sem mondott ellent, továbbá pedig mivel Jakab és Miklós semmilyen, a birtokjogukat igazoló oklevelet nem tudtak bemutatni, ezért a vele törvényszéket ülő bárókkal és nemesekkel úgy döntött, hogy Desew fia László fiait: Jakabot és Miklóst Kemur birtokrészének jogtalan elfoglalása miatt (pro indebita occupatione) hatalmaskodásban (in facto potentie) elmarasztalja és minden, az országban fekvő javuknak elvesztésével bünteti (privatis omnibus bonis et proprietatibus ipsorum in regni Hungarie existentibus), melynek kétharmad része az országbírót illeti bírságként, egyharmad része pedig a perbeli ellenfelet. A vitatott Kemur birtokrészt pedig Tamás fia Miklós mr.-nek ítéli, örök birtoklásra, mások jogainak sérelme nélkül. Mivel Tamás fia Miklós a Kemur birtokrészbe be akart menni, ezért az országbíró felkérte a váradi kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtevőjét, akinek a jelenlétében Wyzlou-i István fia Vörös (Rufus) László, a királyi curia-ból erre a feladatra kiküldött királyi ember (homo regie maiestatis de curia regia ad hoc specialiter transmissus) márc. 20-án (f. IV. prox. p. domin. Ramis palmarum) kiszáll a birtokrészre, a szomszédok és határosok összehívása után és jelenlétükben régi határai mentén bejárja azt és iktatja Miklós mr.-nek, László fiainak ellentmondásával nem törődve, mások jogainak sérelme nélkül. Az iktatás után a kápt. a királynak ápr. 7-re (ad quind. fe. Passce d.) tartozott jelentést tenni. Ekkor Jank-i Miklós mr. nevében megjelent az országbíró színe előtt Péter fia János a csanádi kápt. megbízólevelével és bemutatta a kápt. királynak címzett válaszlevelét, mely szerint a kápt. az országbíró kérésének megfelelően Wyzlou-i István fia Vörös (Rufus) László királyi emberrel kiküldte Bálintot, a Szt. Péter, az apostolok fejedelme-oltár rectorát (rector altarius beati Petri, principis apostolorum), akik visszatérve azt jelentették, hogy márc. 20-án kiszálltak a Kemer birtokrésze, azt a szomszédok és határosok, különösen László fiai: Jakab és Miklós és Deseu fia György jelenlétében bejárták és iktatták Jank-i Miklós mr.-nek, ellentmondás nélkül. A bemutatott oklevelek alapján az országbíró a vele törvényszéket ülő bárókkal és nemesekkel megerősítette Jank-i Miklós mr.-t Kemer birtokrész tulajdonában, mások jogainak sérelme nélkül. Minderről az országbíró függő és autentikus pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. Bude, 20. die quind. fe. Passe d. predciti, a. eiusdem 1353. E.: SNA. Jászói konv. hh. lt. Oklevelek ACTA AB ANNO 3/19. (Df. 251 725.) Hártya, N iniciálé. Függőpecsétre utaló sodrat. Hátlapon egykorú tárgymegjelölés (Super possessionem Kemwr [....].) és későbbi kézzel írott, latin nyelvű tartalmi összefoglaló. R.: Erdélyi Okm. III. 263. (712. szám).