B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)
Documenta
150 K.: Alsószlavónia 41–43. (32. szám.); Smič. XII. 155–156. (113. szám); Hercegek 163–164. (36. szám). R.: Halász É., Szlavón 226–227. (434. szám). 227. 1353. ápr. 11. A győri egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy megjelent előttük egyrészről István fia Lőrinc, másrészről András fia Mihály személyesen és fr. patruelis-a: Jakab fia Péter nevében, valamint Pethe fia Miklós Challokuz kerületbeli (de districtu) Nyek-i nemesek – akinek személyét Omodeus fr.-e: Miklós mr. győri kanonok igazolta (quorum notitia nobis fidem fecit magister Nicolaus frater Omodei socius et concanonicus noster) – és közösen elmondták, hogy közöttük hosszú idő óta zajló pereskedés van amiatt, hogy Lőrinc a pozsonyi c. fogságába adta Jakab fia Pétert. Ezügyben a következőképpen egyeztek ki: István fia Lőrinc a folyamatban lévő, a pozsonyi c. színe előtt folyó perben a megbeszélt időponton Jakab fia Péter ellen nem jelenik meg panaszát előadni. Mihály, Péter és Miklós a tárgyalandó birtokukért (ad deliberandam possessionem) Lőrincnek három időponton (Szt. Jakab, Szt. Mihály és Szt. András ünnepén) 3 M. széles bécsi dénárt fizetnek (minden M.-t 10 pensa-val számolva), mely közül kettőt Péter és Mihály, egyet pedig Pethe fia Miklós fizet meg. Ha nem fizetik meg, akkor a dupláját tartoznak megadni. Ha a fizetések idején Jakab fia Péter még a pozsonyi c. fogságában lenne, akkor nem fizetnek semmit Lőrincnek és amennyi kárt szenvedett Lőrinc az 5 iugerum veteményből, azt Mihály és Péter megtérítik részére (de 5 iugerum satorum quantitatem damni perceperit idem Laurentius, refundent sibi Michael et Petrus sepedicti.). D. f. V. prox. p. quind. fe Passce d., a. eiusdem 1353. E.: Dl. 4345. (MKA. NRA. 993/1.) Hártya. Hátlapján kerek, rányomott pecsét körvonala. K.: AO. VI. 56–57. (27. szám). R.: Méhes I. 21. (25. szám). 228. 1353. ápr. 12. Sopron Freindorf-i Miklós mr. fia László c. emlékezetül adja, hogy ő és örökösei az Eyka folyón, a curia-juk előtt fekvő malmot Gaizzlino Miklósnak (discretus vir) és örököseinek kötötték le a kápt. pecsétje alatt (sub sigillo capituli), most azonban azt tőlük bérbe veszik évente 80 mérő búzáért és rozsért (metretis tritici et silignis), Szt. Mihály napjától [1353. szept. 29.] kezdve, a következő feltételekkel: ha a census-t Szt. Mihály napjáig nem fizetik meg, akkor Gaizzlino Miklós és örökösei a bérbevevők javaiból az összeget lefoglalhatják, kétszeres büntetéssel. Ha ezt nem fizeti meg, akkor Gaizzlo azt a soproni c.-szel v. az emberével a bérbevevők javaiból megszerezheti eladással, zálogosítással, lefoglalással.