Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

és érdemeire való tekintettel, melyek közül kiemeli azt, hogy amikor Szerbia (Rascia) szakadár (scismaticus) királya, az ő akkori legfőbb ellensége országának határait a Machow-i és Syrmium-i részeken elpusztította, egyeseket kegyetlenül megölt, másokat gyermekeikkel összekötözve az országból fogolyként elhurcolt, s e részek szinte teljesen elnéptelenedtek, először Miklós Macho-i bán, a nevezett Domokos bán testvére, majd miután Miklós elhunyt és Domokos lett a bán, Domokos teljesen megfékezte e szakadár szerb király keresztényekkel szembeni dühét, s nemcsak országának elnéptelenedett határait állította helyre és ékesítette népek sokaságával, hanem Szerbia határait is pusztította, vidékeit felprédálta, elfoglalta és várait bevette – jóllehet atyafisága és rokonsága (fr. et proximi) vérének ontásával – az ő királyságának felemelésére, Szerbia királyának népét és seregét (populus et gens) mérhetetlenül pusztította, úgy, hogy országának említett részeit, melyeket a nyomorúság felhői takartak be, hűsége és okossága folytán mindenhonnan az öröm fénye árasztotta el, s a halál veszedelmétől megszabadulva örvendeztek. A király Domokos érdemeiért, melyeket egyenként hosszadalmas lenne elmondani, az általa bemutatott nyílt oklevelet szóról szóra átírja és privilegiális formában megerősíti számára, utódaira való érvénnyel is, anyja, a királyné, valamint a testvére, István herceg tanácsára és egyetértésével, az ország előkelőinek és báróinak tudomásával. Az oklevelet autentikus kettős függőpecsétjével erősíti meg. Kelt Tatamerius mr. fehérvári prépost, a király alkancellárjának keze által, a. d. 1351. III. Kal. Marc., uralkodásának 10. évében. Domokos lévén a spalatoi érsek, Miklós az esztergomi érsek és örökös esztergomi c., Dénes a választott kalocsai érsek, Miklós az egri, Demeter a váradi, András az erdélyi, Miklós a pécsi, Kálmán a győri, Mihály a váci, Peregrinus testvér a boszniai, Miklós a zágrábi egyház püspöke, János a veszprémi, Tamás testvér a szerémi, István testvér a váci, Tamás a csanádi egyház választott püspöke, Miklós a nádor és a kunok bírája, Tamás c. az országbíró, Olivér a király tárnokmr.-e, István a szlavón-horvát-dalmát bán, Domokos a Machow-i, Miklós a szörényi bán, Pál a királyné tárnokmr.-e, Konth Miklós a király pohárnokmr.-e és a pozsonyi c., Leusták (Leustachius) a király asztalnokmr.-e és somogyi c., Dénes a király lovászmr.-e, Thuteus a király ajtónállómr.-e. A. E.: Dl. 94 369. (Szilassy cs. lt.) Hátlapján későbbi kezektől származó tárgymegjelölésekkel. Az oklevél alján egykori függőpecsét bevágásai láthatók. Má.: E.-vel azonos jelzet alatt egyszerű újkori Má. K.: –. R.: Doc. Trans. X. 15–16. (15. szám; román nyelvű). 87