Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

felsőbbségét – kegyetlenül megölte. Pál a király hada ellen a hűtlen horvátok erős seregét vezette, végül Dobrakucha-i Péter elfogta és megölte, miként azt a király számos hívének jelentéséből megtudta, a várat pedig [I. Károly] király kezébe visszaadta, aki azóta szilárdan birtokolta, ahogyan később ő maga [ti. I. Lajos király] is. A király Péter mr. szolgálatai és hűséges cselekedetei sokaságából, hogy ne enyésszen el az utódok emlékezetében valamennyi, példaként feljegyzi a következőket. Amikor a király erős hadseregével ostrom alá vette a velenceieknek az ő Zára (Iadra) városa pusztulására épített Scykach-át, Péter mr. a királlyal szemben erősen ellenállók közé vetette magát, lóra szállva, lándzsát lóbálva (vibrata hasta) mint bátor oroszlán küzdött a király számtalan hadakozója között, s az arcán és különböző testrészein nyilaktól és kardoktól sebesüléseket szerzett, leginkább pedig akkor, amikor a király testvére, András a herceg, Nápoly (Si) egykori királya halála miatt háború indítását és az árulók kiirtását határozta el, és hadseregével a tengeren túlra ment, mindig az oldalán tartózkodott, ezen felül még számos alkalommal – melyeket most sokaságuk miatt hosszú lenne elbeszélni – szolgálta őt. A király mindezek viszonzásaképpen Soploncha várat valamennyi hasznával és tartozékával együtt valós és régi határai mentén, melyekkel korábbi birtokosai is birtokolták, anyja, a királyné egyetértésével és beleegyezésével, valamint a főpapok és bárók tanácsával Péter mr.-nek és örököseinek adja királyi hatalmánál fogva, adományozási jogából eredően örkös birtoklásra királyi új adomány (nostre nove donacionis titulo) címén, a vár és a hozzá tartozó birtokok Péter mr. számára történő iktatására pedig speciálisan erre kiküldött udvari lovagját, Antalt jelöli ki. A király mindezek bizonyságára autentikus kettős függőpecsétjvel megerősített nyílt oklevelet állít ki. Kelt Miklós zágrábi püspök, a királyi aula alkancellárja keze által, a. d. 1351. V. Id. Dec., uralkodásának 10. évében. Miklós lévén az esztergomi érsek és ugyanezen m. örökös ispánja, Dénes testvér a kalocsai, Domokos a spalatoi érsek, Miklós az egri, Demeter a váradi, András az erdélyi, Kálmán a győri, Miklós a pécsi, Mihály a váci, János a veszprémi, Tamás a csanádi, Tamás testvér a szerémi, Peregrinus a boszniai, István a nyitrai, és Balázs a knini püspök, Miklós a nádor és a kunok bírája, Lőrinc fia: Miklós az erdélyi vajda, Tamás c. az országbíró, Laczk fia: András a Machou-i, és Miklós a Zeurinium-i bán, Olivér anyjának, a királynénak az udvarbírója és a vasvári és soproni c., Teutus a királyné tárnokmr.-e és a király ajtónállómr.-e, Leukus a király asztalnok- és pohárnokmr.-e, Dénes a király lovászmr.-e, a nevezett Olivér fia: János a királyné asztalnokokmr.-e, Móric fia: Simon a pozsonyi c. 527