Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

birtokot Jesk c. lovagnak, akkori Sanduch-i c.-nek adta hűséges szolgálataiért örökös birtoklásra, vagy másnak történő átadásra, és erről [I.] Károly király Krakkóban (Cracouia), amikor a lengyel királynál, apósánál tartózkodott, lengyel jegyző (notarius) által írott, és a saját gyűrűspecsétjével megerősített oklevelet adott Jesk kérésére, aki a birtokot ennek erejénél fogva adta el bizonyos összegért Abayduch (dict.) Péter és Abayduch (dict.) Gál Mo.-i nemeseknek, semmilyen jogot vagy tulajdont (ius seu dominium) nem tartva abban fenn magának. A [I.] Károly királyénak mondott oklevelet azonban nem Krakkóban, hanem Visegrádon (Altum Castrum alio nomine Wyssegrad) állították ki, miként az a keltezéséből kitűnik, hamisan volt megpecsételve, és mindenben csalárd fortéllyal volt kiállítva. Mihály bemutatta a királyné zárt formájú, jan. 16-án (domin. die prox. p. oct. Epiph. d. in a. nunc prox. elapso preterita) kiállított memoriális oklevelét is, amely szerint Sbigneus krakkói prépost, Lengyelország királyának, a királyné testvérének udvari kancellárja a királyné kérdésére azt válaszolta, hogy néhai férje, [I.] Károly király (H) parancsára a király kancellárjainak és jegyzőinek távolléte miatt ő írt és ő állított ki bizonyos Touthsolyumus birtok ügyében oklevelet. E két egymás után bemutatott oklevél azonban egymással ellentétes volt, mivel a prépost levele szerint a Károly királyénak mondott nyílt oklevelet Krakkóban, a prépostnak a királyné oklevelébe foglalt vallomása szerint azonban a visegrádi várban (in Alto Castro Vissegradiensi) állították ki, miként az általuk alaposan megvizsgált keltezésben is szerepel, ezáltal Gál fia: Mihály e nyílt oklevél hamisításában lelepleződött. Ezután János litteratus személyesen felszólalva azt állította, hogy Touthsolyumus birtok jogosan hozzá és a testvéreihez tartozik, hozzátéve, hogy mivel a [I.] Károly királyénak mondott nyílt oklevél nyilvánvalóan hamis, [I.] Károly király fentebb említett két, előbb Aprod (dict.) Miklós számára, később Jesk számára korábbi és régebbi pecsétje alatt (priori et antiquiori suo sigillo) kiállított privilégiuma – melyeket Pál c. a fentebb említett módon lezárt, majd a királynéhoz juttatott – pedig nem volt megerősítve a király középső vagy utolsó pecsétjével (cum mediocri vel ultimo sigillo eiusdem), a birtok királyi kézre háramlott, végül a király abba őt és testvéreit visszahelyezte, s minderről bemutatta [I.] Lajos király (H) nagyobb és hiteles pecsétjével ellátott, 1349-ben (in a. d. 1349.) kiállított nyílt oklevelét. Eszerint Aprod (dict.) Miklós fia: János litteratus a király elé járulva elmondta, hogy azt a Sarus m.-i Touthsolyumus birtokot, amelyet apja, Miklós a néhai [I.] Károly királytól (H) kapott vérontással járó hűségéért és szolgálataiért, valamint testvérének (fr.), Péternek a halála miatt – miként azt a király az apja által erről korábbi és régebbi pecsétje alatt (sub priori et antiquiori 524