Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)
Documenta
consedissemus) különböző peres ügyekben, Lőrinc fia: Farkas (Farcasius) és Jalko fia: Pech Koranicha-ból egész ugyanonnan való nemzetségük nevében elmondták, hogy attól az időtől kezdve, amikor a keresztény hit Mo.-on megerősödött, mindig nemesi előjog (nobilitatis prerogativa) illette meg őket, s mindig a báni vagy a Zágráb m.-i bírósághoz (iudicium seu examen iudicii) tartoztak és tartoznak most is, de mivel Szlavónia különböző bánjai és jogszolgáltatói (iusticiarius) az utóbbi időben ezt megváltoztatták, a Stenichnak-i várnagyok és officialis-ok szabadságuk ellenére illetéktelen bíróságok elé (ad iudicia extranea) állították őket. Emiatt ők birtokaikról inkább el akartak széledni, minthogy nem érdemelt szolgaságnak legyenek alávetve, s hogy ez ne történjen meg, uruk, István, akkori szlavón-horvát herceg öröklött földjeiket és birtokaikat a korábbi, elődeik által régóta élvezett szabadságába visszahelyezte oklevele által. A bán a vele törvényszéket tartó esküdtekkel, szb.-kkal és más nemesekkel nyilvános vizsgálatot folytatott arról, hogy a Koranicha-i nemzetség bármely időben rendelkezett-e nemesi előjogokkal (nobilitatis privilegia) vagy sem, s az esküdtek, szb.-k és más nemesek is egyhangúan azt állították, hogy a Koranicha-i nemzetség emberemlékezet óta mindig is nemes volt (nobilitatis titulo fuisse), s nem valamely szlavóniai várnagyok vagy officialis-ok bírói székéhez, hanem a bánéhoz és a zágrábi c.-éhez tartozott. A bán ezért meghagyja, hogy egyetlen várnagy vagy officialis se ítélkezzen a mondott nemzetség felett szabadságuk ellenére a bán vagy a zágrábi c. helyett, és ne vezesse saját bírósága elé. A bán minderről nyílt oklevelet ad ki. D. in Zagrabie, f. V. prox. p. fe. supradictum, a. d 1351. Á.: I. Lajos király, 1356. febr. 6. > zágrábi kápt., 1359. márc. 29. Dl. 4596. (MKA. NRA. 726. 20.) K.: AO. VI. 431–432. (274. szám; kihagyásokkal; Á.-ban); Smič. XII. 45–46. (37. szám). R.: Halász É., Szlavón 121. (179. szám). Megj.: I. Lajos király 1356. febr. 6-án kelt oklevelét l. Anjou-oklt. XL. 73. szám alatt. 707. 1351. (?) nov. 5. A velencei államkönyv 1350. nov. 5-i (a. 1350. die 5. Nov.) bejegyzése szerint a királyné (H) levelére azt válaszolták, hogy örömüket fejezik ki fiának, a királynak (H) az országba történő szerencsés visszatérése felett. Követükkel tudatják, hogy jelenleg nem küldik el nemes polgáraikat a hosszú és nehéz útra a mostani veszedelmes körülmények miatt. 484