Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

ellentmondásának figyelmen kívül hagyásával iktassa Miklós mr. örökös birtokába, mások jogainak megsértése nélkül. Az esetleges ellentmondókat Miklós mr.-rel szemben megfelelő időpontra idézzék a jelenléte elé, a történtekről és az esetlegesen megidézettek nevéről és az idézés időpontjáról pedig küldjenek írásos jelentést. D. in Sancto Emerico, 4. die termini supradicti, a. d. 1351. E.: Dl. 30 656. (Gyulafehérvári kápt. országos lt. Miscellanea 3. 2. 5.) Hátlapján azonos kéztől, és későbbi kezektől származó tárgymegjelölések, továbbá kerek zárópecsét töredékei látszanak. Papír. Má.: E.-vel azonos jelzet alatt 1786. júl. 16-án kelt hiteles Má. K.: AO. V. 521–522. (317. szám; kihagyásokkal); Doc. Trans. X. 62–63. (65. szám). R.: Erdélyi Okm. III. 235. (617. szám). Ford.: Doc. Trans. X. 63. (65. szám). 648. 1351. okt. 10. Buda [I.] Lajos király (H) a Jazow-i konv.-hez. Stanch-i Péter fia: Miklós elmondta neki, hogy Churke (dict.) Tamás, országbírójának, Tamás c.-nek a Zemplén m.-i bírságszedője a m. c.-ével, szb.-ival és a konv. emberével azoknak a bírságoknak a beszedésére, amelyekben őt törvényesen elmarasztalták, a Zemplén m.-i Stanch birtokra mentek és azt teljesen tönkretették, majd apjának, Péternek az Wyuar m.-ben lévő Zeplac birtokára menvén apjának és az ő testvéreinek, Fülöpnek, Lázárnak, Jánosnak és András papnak valamennyi ménesbeli lovát (equus equacialis) az őrá rótt bírság fejében jogtalanul elvitték és felosztották egymás között annak ellenére, hogy a lovak elvételétől eltiltotta őket, mondván, hogy neki a ménesben része nincs, és a bírságot a birtokaiból akarja kiegyenlíteni. A király meghagyja a címzettnek, hogy tanújuktól, aki akkor jelen volt, kérdezzék meg az igazságot a fentiekkel kapcsolatban, majd küldjenek számára írásos jelentést. D. Bude, f. II. prox. p. oct. S. Michaelis arch., a. d. 1351. Á.: a 700. számú oklevélben. K.: –. 649. 1351. okt. 10. Gömör falu Tornalya-i (Tá.: Tornalia-i) Péter fia: János mr. Gumur m.-i alispán és a m. 4 szb.-jának 1351. okt. 10-én Gumur faluban (in ipsa villa Gumur, f. II. 447