Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

E.: Dl. 4214. (MKA. NRA. 431. 51.) Előlapján commissio, átlapján későbbi kezektől származó tárgymegjelölések és egykori nagy kerek pecsét nyoma, alatta deliberacio communis Konth, Stephani woyuode et episcopi Zagrabiensis feljegyzés látható. Á.: I. Lajos király, 1357. jan. 18. Dl. 4215. (Uo. 952. 1.) Má.: Á.-ról készült, azzal azonos jelzet alatt lévő hiteles Má. Pozsonyi kápt., 1771. febr. 7. K.: –. 637. 1351. okt. 6. Buda [I.] Lajos király (H) tudatja a Jazow-i konv.-tel: Zeplak-i Péter fia: Fülöp a saját, valamint apja, Péter, és testvérei, Lázár, János és András pap személyében elmondta, hogy a Zemplin m.-i alispán és szb.-k, valamint Tamás c. országbíró ebbe a m.-be kirendelt bírságszedője Abawyuar m.-be menvén azoknak a bírságterheknek a fejében, amelyekben a fr.-ük, Miklós Tamás c. e. elmarasztaltatott, ménesüket (equacia) jogtalanul elvitték, pedig abban Miklósnak semmi része nem volt, mert osztozkodásuk révén azt elvitte. A király ezért meghagyja a konv.-nek, hogy küldjenek tanút Hudcha-i Fábián fia: Miklós királyi ember mellé, és mindkét m.-ben kérdezősködve tudják meg, hogy Miklósnak a ménesben volt-e része, és hogy Péter fiainak méneséből a lovakat (equos equaciales) a nevezettek Zemplin vagy Abawyuar m.-be elhajtották-e vagy sem, majd küldjenek számára írásos jelentést. D. Bude, in oct. fe. B. Michaelis arch., a. d. 1351. Á.: a 699. számú oklevélben. K.: –. 638. 1351. okt. 6. Buda [I.] Lajos király (H) a nyitrai egyház kápt.-jához. Iwanka fia: István személyében tudatták vele, hogy Seraphyl fia: János jobbágyaival és famulus-aival szept. 15-én (in oct. fe. Nat. virg. glor.) a birtokára ment, és a szénáját, amit 14 személlyel lekaszáltatott, hatalmaskodva elvitette, őt pedig megfenyegette, mondván, hogy ha Istvánt megtalálja, azonnal megöli. A király meghagyja a kápt.-nak, hogy küldjenek tanút András fia: Benedek, Chepchen-i Pál fia: Gyula, Péter fia: Miklós, vagy Márk fia: Mykel királyi emberek valamelyike mellé, és mindenkitől kérdezősködve, akitől lehet és illik, tudják meg a fentiekkel kapcsolatban az igazságot, 440