Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

hogy Kerestus-ben, a Zomus folyó mellett lévő Doboka m.-i öröklött részbirtokának felét részben szegénysége és szükségei, részben a birtok védelmében nyújtott segítségükért valamennyi hasznával és tartozékával együtt Wos (dict.) Miklósnak és Acyl (dict.) Jánosnak zálogba adja 20 évre a konv. e. tőlük átvett 20 budai M. finom ezüstért, azzal a megkötéssel, hogy ha Mihály e részbirtokot a 20. évben nem váltaná meg, ezután az összeg kétszeresét kell fizetnie, s ha Mihály örökös nélkül hunyna el, Kerestws birtok fele Miklós és János, valamint örököseik kezére szálljon örökös birtoklásra, a birtok másik felét pedig megválthatják, de a megváltás összegét Mihály egyházi személyeknek és Krisztus szegényeinek tartozik adni, továbbá ha Miklós és János malomhelyeket (loca molendinorum) építenének, Mihály ezeknek a felét Miklósnak, Jánosnak és utódaiknak örökös birtokába tartozik adni, s ha malmok épülnének, ezekkel is hasonlóan kell eljárni, ha pedig Mihály ezekhez hozzájut, a maga részét saját költségén kell fenntartania. D. in fe. B. Michaelis arch., a. d. 1351. E.: Erdélyi Múzeum Egyesület egykori lt. Wass cs. lt. Oklevelek 1. 16. (Df. 252 706.) Erdélyi Okm. szerint papír, hátlapján befüggesztett pecsét töredékeivel. K.: Doc. Trans. X. 60–62. (64. szám). R.: Wass 246. (94. szám); Erdélyi Okm. III. 235. (616. szám). Ford.: Doc. Trans. X. 61–62. (64. szám; román nyelvű). 618. 1351. szept. 29. k. [I.] Lajos király (H) 1351-ben (in a. d. 1351.) kiadott nyílt oklevele szerint Bagamer hűséges szolgálataiért, de különösen azért, mert e Bagamer fia: János Sztrecsény (Sztrecsan) vára alatt az ő szolgálatában hunyt el, különös kegyből megengedi, hogy valamennyi birtokát és birtokrészét, bárhol legyenek is azok, különösen a Dauar-ban és Bodok-ban őt megillető részeket leányai, Erzsébet és Ilona, és az ő utódaik örököljék, ha Bagamer utód nélkül hunyna el, Erzsébetet, Ilonát és örököseiket pedig különös kegyből Bagamer valamennyi birtokára nézve apjuk törvényes fiúörökösének (heredes veras legitimas tanquam sexus masculinus) nyilvánítja. Tá.: Bebek István országbíró, 1360. ápr. 19. Dl. 72 539. (Simonyi cs. lt. 36.) Má.: Tá.-val azonos jelzet alatt Tá.-ról készült újkori egyszerű Má. K.: –. Megj.: A keltezés a MOL adatbázisának nyilvántartásán alapszik. Tá. szerint eredetije I. Lajos király korábbi pecsétjével volt megerősítve. A fenti tartalmi kivonat 430