Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

(districtus) lévő Jezene nevű birtokának határjárásáról, és az abban foglaltakat megerősíti. D. Bude, in 8. die fe. Nat. virg. glor. 1351. Á.: 1. turóci konv., 1388. jún. 25. ŠA. v Bytči. Ismeretlen provenienciájú iratok. J. N. (Df. 268. 777.). 2. Á. 1. > turóci konv., 1648. ápr. 4. Uo. Csaplovics cs. 2. (Df. 268 751.). K.: –. Megj.: Az esztergomi kápt. 1347. évi jelentését l. Anjou-okl. XXXI. 996. szám alatt. 594. 1351. szept. 15. A csázmai egyház kápt.-ja e. megjelent Vadaz-i Thouth (dict.) Péter fia: László az egyik részről, a másik részről pedig János fia: Miklós mr. litteratus, Garigh-i c. és László elmondta, hogy Kuchyan és Komoria vagy más néven Thopolyanch birtokokban lévő részbirtokait, amelyek csak őt illetik, valamennyi hasznukkal és tartozékukkal együtt Miklós mr.-nek és örököseinek 200 M. báni dénárért, amit teljes egészében átvett, eladja szavatosság vállalása mellett. Ha Miklóst és örököseit e részbirtokokban nem tudná megtartani, azokkal azonos értékű más részbirtokot tartozik adni nekik. Ugyanezen a napon a kápt. e. Kurty-i Jakab István fia: Pál mr. és Vadaz-i István fia János fiai: János és Albert nevében a váradi kápt. nyílt formában kiállított, birtokügyeikre és más ügyeikre vonatkozó ügyvédvalló levelével megjelenve a fenti részbirtokok eladásához hozzájárulásukat adta, és a fentiek megtartására kötelezte őket. D. in oct. fe. Nat. virg. glor., a. d. 1351. Á.: csázmai kápt., 1378. máj. 3. Dl. 100 163. (Batthyány cs. lt. Acta antiqua. Kamarja. 4. 9. 382.). K.: –. Megj.: Á. szerint E.-je a kápt. új pecsétjével megerősített privilégium volt. 595. 1351. szept. 15. Lőrinc fia: István, Domokos bán Wolkou-i c.-e és a 4 szb. azt a[z egyik részről] Woyda-i Miklós, [a másik részről] Iwan fia: Mihály, és Mihály fia: György között folyó pert, amelyben korábbi oklevelük szerint szept. 15-én (f. V. scilicet in oct. fe. Nat. virg. glor.) tartoztak megjelenni, fogott bírák kérésére 22 nappal elhalasztják békekötés céljából, azzal, hogy ha meg tudnak egyezni, engesztelni tartoznak őket, ha pedig nem, mindkét fél 416