Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

a nemes és nemtelen szülők fiai és leányai egyenlően osztoznak szüleik javaiban, úgy ítélkeznek, hogy Péter bármely néven nevezett birtokait vagy részbirtokait a Márton özvegyének adott szőlő kivételével osszák 3 egyenlő részre, melyből egyharmad rész Márton leányáé és örököseié, kétharmad rész Péter leányaié: Erzsébeté és Kataliné legyen örökös birtoklásra. A feleket az ügyben hallgatásra intik azzal, hogy ha valamelyik fél a másikkal szemben pert indítana, patvarkodásban marasztalják el. Egyúttal a felek között az ügyben kiállított okleveleket érvénytelennek nyilvánítják, a jelen oklevelet pedig függőpecsétjükkel erősítik meg. D. f. III. prox. an. fe. Nat. virg. glor. prenotatum, a. ut supra. [1351.] Á.: János kőrösújfalui villicus, 1352. febr. 9. K.: Smic. XII. 35–37. (31. szám). 585. 1351. (szept. 9.–szept. 29. között) I. Lajos király 1351-ben (in a. d. 1351.) kiállított oklevele szerint István budai prépost a maga és testvérei (fr.), János és Benedek személyében azt panaszolta a királynak, hogy Osl fia János fia: János és Azzun-i János fia: Leukus szept. 9-én (f. VI. prox. p. fe. Nat. virg. glor.) az ő Thamasy nevű birtokukra mentek, s először a Sopron m.-i alispán, a Rabakuz-i szb. és a Chorna-i konv. tanújának jelenlétében az alispán és a szb. elé idézték őket magukkal szemben a helyszínen, majd Thamasy-i jobbágyaik 4 lovát és 2 ökrét hatalmaskodva magukkal vitték, 2 jobbágyukat halálosan megsebesítették, 3 jobbágyukat és 1 asszonyt súlyosan megvertek, közülük kettőt elfogtak, s a 4 lóval és 2 ökörrel együtt János fia: János Nemithy nevű birtokára vitték, s most is fogságban tartják az ő nagy kárukra. A király meghagyja a vasvári kápt.-nak, hogy Byky-i Monko vagy Endred-i László fia: Gergely királyi emberek valamelyike mellé küldjenek tanút, s mindenkitől, akitől illik és lehet, kérdezzék meg és tudják meg a fentiekkel kapcsolatban az igazságot, majd a vizsgálat eredményéről írjanak számára írásos jelentést. Tá.: a 623. számú oklevélben. K.: Sopron vm. I. 234–235. (176. szám; Tá.-ban). Megj.: Az oklevél keletkezésének terminus ante quemje az ügyben végzett vizsgálat átíró oklevélben megadott napjából, terminus post quemje az elkövetett hatalmaskodás időpontjából adódik. 410