Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

András Pasaga-i és Balázs honti préposttal, valamint Vgal-i [Pál] volt bánnal, az országbíró prothonotarius-ával és más, vele bíráskodó országos nemesekkel együtt úgy határozott, hogy a nádor embere a Jazou-i konv. tanújának jenenlétében szept. 15-én (in oct. fe. Nat. virg. glor.) László Noghazar birtokban lévő részbirtokát, ti. e birtok teljes negyedrészét, amely őt leánynegyed címén illeti meg, királyi mértékkel mérve vagy megtekintve becsüljék fel, s iktassák Lászlónak minden hasznával és tartozékával együtt örökös birtoklásra mások jogainak megsértése nélkül. A nádor egyúttal meghagyja a konv.-nek, hogy a fentiek elvégzésére Isep-i Máté, Isep-i Jakab, Chele-i László, vagy Kysazar-i Lőrinc nádori emberek valamelyike mellé küldjenek tanút, majd az iktatásról és a határok elhelyezkedéséről okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Michaelis arch.) küldjenek írásos jelentést. Ebben az időpontban Mihály fia: János, mivel a 12 M. bírság harmadrészét, azaz 4 M.-t eddig még nem fizette meg, annak kétszeresét fizesse meg Lászlónak. D. Bude, 12. die termini prenotati, a. d. 1351. E.: Dl. 99 422. (Károlyi cs. nemzetségi lt. Pelejthey cs. Z. 41.) Hátlapján azonos kéztől származó, Vyfalu-i Fyzer (dict.) Mihály fia: János névalakot tartalmazó tárgymegjelölés, valamint természetes színű viaszba nyomott pecsét apró töredékei és szalagja láthatók. Hiányos, restaurált. Papír. Eml.: a 608. számú oklevélben. Má.: 1. E.-vel azonos jelzet alatt egyszerű Má. 2. E.-vel azonos jelzet alatt egyszer

ű Má. Töredék. K.: Károlyi I. 189–197. (129. szám). Megj.: A leleszi konv. 1323. évi oklevelét l. Anjou-oklt. VII. 729. szám, az egri kápt. 1324. évi oklevelét Anjou-oklt. VIII. 595. szám, Izsép nádori albíró 1341. évi oklevelét Anjou-oklt. XXV. 27. szám, Druget Vilmos nádor 1341. évi oklevelét uo. 266. szám alatt. 533. 1351. aug. 12. Wolfger fia: János soproni bíró, valamint a város esküdtjei és polgárainak közössége tudatja: megjelent előttük néhai polgártársuknak, Lukácsnak az özvegye: Krisztina, és a fiai: Miklós és Kálmán, s elmondták, hogy Clingenpach nevű öröklött falujukat minden hasznával, jövedelmével és tartozékával együtt – ti. szántókkal, kaszálókkal, cserjésekkel, rétekkel és legelőkkel –, kivéve a falu nyolcadrészét, valamennyi örökösük egyetértésével eladják Agendorfer Márton soproni polgárnak és örököseinek 197 széles bécsi talentum-ért, amit tőle teljes egészében átvettek, azzal a feltétellel, hogy Lukács özvegye és fiai Mártont vagy örököseit a birtokban szavatolják, vagy Mártont és örököseit Krisztina, 372