Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

javaiban (res) és birtokain történt hatalmaskodás miatt Miklós pert indított a bán e., végül fogott nemes bírák közbenjárásával teljes megegyezésre jutottak a következőképpen. Bálint fia: György a Thopolcha és Hrusouch folyók között lévő föld vagy magaslat (planicia) részét, amely Korstolrize egy része Pál fiainak birtokai felől, a Vydosa úttól a Lukács és Miklós illetőségét jelző határokig minden hasznával együtt Pál fia: Lukácsnak adja birtoklásra, úgy, hogy György és jobbágyai mostantól Lukács beleegyezése nélkül nem vesznek el [semmit] e földből. Ezen felül György a [IV.] Béla király privilégiumába foglalt, Pál fiait illető valamennyi határjelet elismeri. A felek minden eddigi ügyükben békét kötnek egymással és felmentik egymást, kivéve azokat a bírságokat, amelyekben Györgyöt marasztalták el Lukács fiaival szemben. D. Zagrabie, domin. prox. an. fe. B. Laurencii mart., a. d .1351. E.: Dl. 103 280. (Batthyány cs. lt. Jelzet nélküli oklevelek.) Hátlapján kerek pecsét nyoma és szalagjai láthatók. Több helyen elszakadt. Papír. K.: –. R.: Halász É., Szlavón 120. (176. szám). 528. 1351. aug. 7. A budai egyház kápt.-ja jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy megkapták országbírója, Tamás c. levelét, és az abban foglalt kérésnek megfelelően a Tamás c. másik oklevele szerint ezügyben kirendelt királyi ember, Varad-i Miklós fia: István királyi ember mellé tanúul küldték kanonoktársaikat, Demeter fia: János mr.-t és János mr. alolvasókanonokot, akik visszatérve hozzájuk a következőket jelentették. Júl. 30-án (VI. f. prox. p. fe. B. Jacobi ap. prox. preteritum) és az azt követő napokon a Hont m.-i két Morot birtokra mentek, és a törvényesen összehívott szomszédok, valamint a pilisi (Pelisiensis) apát és a Bozok-i prépost jelenlétében először a pilisi apát bizonyos helyeken, azaz a folyók folyásánál és más helyeken felfelé és lefelé azt állította, hogy azok a [IV.] Béla király privilégiumában megnevezett határok, ám az apát által mutatott helyeken lévő egyetlen határjel (una meta) nem tűnt valódi határnak, ugyanakkor a határ végében levővel, ti. ami a Machkasvulg nevű völgyben van, a felek egyetértettek. A Bozok-i prépost azt állította, hogy a Béla király oklevelébe foglalt valódi határ nem ott van, ahol az apát mutatta, hanem máshol, és kérte Béla király privilégiumának megmutatását, de az apát a privilégiumot nem akarta átadni a prépostnak, a prépost az oklevél nélkül mégis megmutatta a birtok valódi határait, bejárva a határjeleket, azt állítva, hogy ezt a határt foglalja 365