Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

privilégiumát is, amely szerint a király az említett Péter kérésére ennek a földnek a felét ugyanazon szabadságokkal (sub eadem condicione libertatis) Péter nemzetségének (genus) adományozta (donatio). Amikor a fenti nemeseket megkérdezték, hogy rendelkeznek-e az üggyel kapcsolatban további oklevelekkel, azt válaszolták, hogy nem. Mindezzel szemben István prépost kérésükre bemutatta a néhai [IV.] László király (H) privilégiumát, melyben megerősítette apja, [V.] István király privilégiumát, amely szerint a király Tysmak földet feleségének, Erzsébetnek a Saagh-i Szt. Szűz-egyház monostora iránt érzett különös elkötelezettségéből fakadó abbéli kérésére, hogy condicionarius-ainak földjét adja a monostornak örökös birtoklásra egyházi adományként, teljes egészében hasznaival együtt a monostornak adta (donatio), s miután a királyi ember az esztergomi kápt. mellé rendelt tanújának jelenlétében meggyőződött arról, hogy az a király condicionarius-ainak a földje, és annak határait bejárta, elentmondás nélkül a monostor számára iktatta. A prépost azt is elmondta, hogy a szóban forgó birtokot az adományozás (collatio) napjától kezdve a Saagh-i monostor mindig is békésen birtokolta és birtokolja most is. A fenti nemesek azt is elmondták, hogy ők és elődeik a birtokot azért nem tudták birtokolni, mert autentikus privilégiumukat elidegenítették tőlük, de végül visszajutott a kezükre. A fogott bírák a bemutatott oklevelek átolvasása és alapos megvizsgálása, valamint a felek meghallgatása u. azt a véleményüket nyilvánították ki, hogy mivel a fenti nemesek a birtokot condicionarius-ként és condicionarius földként kapták adományba, a későbbi király ezt az adományt mint a sajátját visszavehette, ha akarta, így István királynak a birtokról a monostor számára tett, és a fia, László király által megerősített adománya szilárdabb, mint a Saul-nak és Péternek conditio címén (titulo condicionis) tett adomány. Mivel az említett nemesek adománya szolgálattal terhelt (quia donatio sub servitutis condicione facta extiterit) és így visszavehető volt, és azért, mert a monostor a birtokot csaknem 80 évig békésen birtokolta és most is birtokolja, és azért is, mert mind a jog (ius), mind az ország szokásjoga szerint 30 év elbirtoklás (prescriptio) bárkit valódi birtokossá tesz, mind a fogott bírák, mind a peres felek megegyeztek abban az ítéletben, hogy Tysmak birtok a Saagh-i Szt. Szűz-monostor jogában és birtokában marad, ahogyan korábban is birtokolta, úgy a királyi adománylevélnek, mint a törvényes előírásnak megfelelően. A fenti nemesek Tysmak birtokkal kapcsolatban a maguk és utódaik nevében is örök hallgatást vállalnak, és kötelezik magukat, hogy a birtokkal kapcsolatos, valamennyi itt bemutatott és be nem mutatott okleveleiket érvénytelenítik. Mindezek megerősítésére 293