Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

Mykouchan és Noztre birtokokhoz tartozik. Amikor Pál c. a fent nevezett bárókkal megkérdezte Mihálytól, hogy Mykochan és Noztre birtokok, amelyekhez a vitás 60 holdnyi földrész tartozik, melyikőjüké, s hogy ő ugyanazon oklevelek révén birtokolja-e, amelyekkel a testvéréhez tartoznak, vagy más módon, s hogy mutassa be azokat az okleveleket, amelyek bemutatására a mostani időpontot kérte, Mihály azt válaszolta, hogy a vitás 60 holdnyi földrész az ő Mykochan és Noztre birtokaihoz tartozik, s ugyanazon oklevelek révén birtokolja, amelyekkel a testvére, Gergely is bírja Mykochan és Noztre birtokokat, de miután ezek az oklevelek Erdélyben vannak és nem nála, eddig nem tudta bemutatni őket. Mivel Sándor fiai a fentiekkel egyezően azt állították, hogy a vitás földrész Sumkuth és Rososna birtokokhoz tartozik, s ezek dominium-ába harmadszor is törvényesen be akartak lépni, Pál c. a váci egyház kápt.jának meghagyta, hogy Fülöp fia: Miklós, Kalanda-i Wrdungh (dict.) István, Fige-i János fia: Pál, vagy Tornal-i János fia: Mihály királyi emberek valamelyike mellé küldjenek tanút Sumkuth és Rososna birtokokra, valamint a vitás földrészre, amiről Sándor fiai azt állítják, hogy ezek tartozékai, s Zekul (dict.) Gergely és a testvére, Mihály, vagy ezek törvényes képviselőjének és az összehívott szomszédoknak a jelenlétében a birtokokat járják be, s iktassák Sándor fiainak azzal a joggal, amellyel hozzájuk tartozik, a vitás földrészt pedig a fentebb megjelölt határokkal csatolják Sándor fiainak birtokaihoz, ha Zekul (dict.) Gergely és a testvére, Mihály, vagy bárki más nem mond ellent, az esetleges ellentmondókat pedig Sándor fiaival szemben idézzék a királyi jelenlét bírósága elé a megfelelő időpontra válaszadásra, halasztás lehetősége nélkül, az ügyben való végső ítélethozatalra. A bárki által eltiltott földrészt vagy földrészeket határjelekkel jelöljék meg, s ha lehet, királyi mértékkel mérve vagy szemügyre véve becsüljék fel fogott bírákkal együtt az ország szokásjoga szerint, majd a történtekről küldjenek írásos jelentést a királynak. A váci kápt. végül a következő jelentést intézte a királyhoz. Kalanda-i István királyi ember mellé tanúul küldték István mr. kanonokot, akik 1349. ápr. 7-én (f. III. prox. p. domin. Ramispalmarum, a. d. 1349.) Sumkuth és Rosusna birtokokra, valamint az ezekhez tartozó vitás földrészre mentek, hogy a birtokok határait az összehívott szomszédok, különösen Zekul (dict.) Gergely és testvére, Mihály jelenlétében Pál c. döntéshozó oklevelének megfelelően bejárják, s amikor a bejárt birtokokat Sándor fiainak akarták iktatni örökös birtoklásra, Zekul (dict.) Gergelynek nem volt ellenvetése, a testvére, Mihály azonban a határjárástól nem, de az iktatástól eltiltotta őket, ezért Mihályt ugyanezen a napon és helyen [1349.] ápr. 21-re (ad quind., f. III. p. oct. fe. Pasce d.) a királyi jelenlét elé idézték 203