Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

169. 1351. ápr. 22. Buda [I.] Lajos király (H) emlékezetül adja: az előtte személyesen megjelent Felwygye-i Pál mr. litteratus, sigillator kinyilvánította, hogy a veszprémi egyház részbirtokát, amely a saját Felwygye birtokának szomszédja, s amelynek használatát János választott veszprémi püspök hűséges szolgálataiért kegyesen átengedte neki használatra, megtartja az egyház hűségében és jogában, úgy, hogy bármikor, amikor a püspök vagy utódai azt Pál mr.-től vissza akarják venni, békésen és ellentmondás nélkül visszaadja. D. Bude, f. VI. prox. p. fe. Passce d., a. eiusdem 1351. E.: VAML. Vasv. kp. ol. eccl. et fam. C. 1. 8. (Df. 262 497.) Hátlapján más középkori kéz írásával super possessione Felwigye, valamint későbbi kéz írásával bővebb tárgymegjelölés található. Természetes színű viaszba nyomott nagy kerek pecsét töredékeivel. Hártya. K.: –. R.: Veszp. Reg. 171. (429. szám); Kóta 44. (106. szám). 170. 1351. ápr. 22. A budai egyház kápt.-ja e. Pál fia: János presbiter, Kurtha (dict.) Mihály, Olkuthlon (dict.) János fia: Gergely, Sandur fia: Miklós és Imre fia: Lukács óbudai (Vetus Buda) hospes-ek személyesen megjelenve elmondták, hogy amikor Cheke fia: Mihály özvegye, Sebe asszony ágyában súlyos betegségben feküdt, Krisztus Szt. testét magához véve gyónást (confessio) tett a nevezett presbiternek a fenti, és más, már elhunyt személyek jelenlétében, s végső rendelkezésében többek között Óbudán lévő telkét (sessio), mely az egyik részről Olkuthlon (dict.) György, a másik részről a néhai János kerékgyártó (carpentarius) telke mellett fekszik, valamennyi fa- és kőépületével, s minden más tartozékával együtt unokájának (nepos), Jakab fia: Lászlónak adta, hogy László a Naualias (dict.) János meggyilkolásáért rárótt főváltságot megváltsa és kifizesse. Hasonlóképpen unokáinak (nepotes), Lászlónak, valamint Jakab fia: Tumpa (dict.) Jánosnak adta Eleumal nevű szőlőjét, mely egyik részről a néhai Sebestyén pap szőlőjével, a másik részről a pilisi egyház szőlőjével szomszédos, úgy, hogy László és János azt két egyenlő részre osszák fel maguk között, s ebből az a rész legyen Jánosé, amit magának kiszemel, a másik pedig jusson Lászlónak. A kápt. minderről függőpecsétjével megerősített, chirographált privilégiumot állít ki a fentiek bevallása alapján. D. VI. f. 155