Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

perpetualis), úgy, hogy valamennyit 3 részre osztották. A kisebbik fiúnak (filius parvulus), Istvánnak 8 telekhely (fundus curie) jutott Rede-n, hasonlóképpen Fanchaltelky birtok a nagyapja telekhelyével, ezek minden hasznával együtt, az ifjú (filius iunior) Jánosnak jutott 3 telekhely (locus sessionalis) Rede-n Ke-ről, Garuk felől, 50 hold (iugerum) földdel, ezek minden hasznával együtt, Jakabnak pedig 3 telekhely (locus sessionalis) Rede-n 50 holddal Garuk felől Ke-ről, a Patha folyó mellett, minden hasznával együtt örökös birtoklásra. János és István ezen felül megerősítették, hogy mivel a ménes még anyjukkal együtt került oda a birtokra, ezért a lovakból apjuknak semmit sem tartoznak odaadni, hanem azt a szokáshoz ragaszkodva megtartják maguknak. A m. hatósága a felek kérésére minderről pecsétjükkel megerősített nyílt oklevelet állít ki. D. in Welpruth, 5. die termini prenotati, a. d. 1351. E.: Dl. 28 907. (KKOL Neoregestrata N. 9.) Hátlapján későbbi tárgymegjelölés, valamint 3 pecsét szalagja, egynek a bevágásai láthatók. Hártya. K.: AO. V. 454. (275. szám, kihagyásokkal). 144. 1351. ápr. 4. Eger Péter Heues-i főesp. és Gothardus mr. egri kanonokok, N. [Miklós] egri püspök vikáriusi bírái e. megjelent Koxo-i Péter fia Simon fia: Benedek az egyik részről, a másik részről pedig Sednye-i Bodon fia: Miklós c. képviseletében Louag (dict.) Péter fia: István, valamint ugyanezen Bodon fia Deseu fia: Miklós képviseletében Mihály fia: János, továbbá ezen Bodon fia László fia: Fülöp képviseletében István fia: Lőrinc Lapospatakról a Jazo-i konv. ügyvédvalló leveleivel, és elmondták, hogy abban a perben, amelyet Simon fia: Benedek indított Miklós c.-el és Bodon unokáival (nepotes) szemben a nagyanyjának, Máté néhai feleségének és Lapospatak-i Voythyh leányának leánynegyede miatt, ami őt öröklés címén illeti meg a nevezettek valamennyi birtokából és részbirtokából, fogott bírák közbenjöttével egyezséget kötöttek oly módon, hogy Miklós c. és Bodon unokái a leánynegyed teljes egészének megváltásaképpen készek fizetni Benedeknek 10 kassai M. garast vagy jó dénárt jún. 12-én (in oct. fe. Penth. nunc venturis) a vikárius bírái e., azzal, hogy ha Miklós és Bodon unokái ebben az időpontban a fizetést elmulasztanák, annak kétszeresét tartoznak megfizetni. A vikáriusi bírák a fenti megegyezést elfogadják, s egyúttal meghagyják, hogy Benedek a szóban forgó leánynegyeddel kapcsolatban a vikáriusi bírák által majd kiállított igazoló 137