Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
jelzetű szerint Péter fia Leukus mr. képviseletében Gergely fia: Mihály jelent meg, a Dl. 33 963. jelzetű szerint pedig László fia: Tamás. Az említett jelzetek alatt fellelhető oklevéldarabok mindegyikének hiányos a dátumsora. A fenti, Dl. 33 964. jelzettel azonosítható iraton a felek megjelenésének időpontja a következőképpen látszik: ......ficationis (.......sitationis?) virg. gloriose nunc p reteritum, a dátumsor pedig így: D.fe. V. supradicta, a........o. Mivel az év sor án a felek között e tárgyban több oklevél is született, s a pontosan nem látható évszám végződése kerek, minden bizonnyal 1350-ben állították ki az oklevelet, egy Mária-ünnepet követő csütörtökön. Nehéz eldönteni, hogy a még nem csonkult oklevélben Purificationis vagy Visitacionis állt-e a szövegben. Smic. úgy vélte, hogy az utóbbi, így az irat keltét júliusra helyezte. Mivel e tárgyban febr. 11-én és febr. 18-án, tehát 1-1 hét elteltével is állítottak ki oklevelet, továbbá ápr. 15-én, ápr. 22-én és feltehetően ápr. 29-én is, az tűnik valószínűbbnek, hogy a fenti iratot inkább a Nagyboldogasszony (Purificatio) ünnepét, és nem a Mária látogatása ünnepét (Visitatio) követően bocsátották ki. Mivel febr. 11-én, tehát 1 héttel később már újabb irat keletkezett e tárgyban, a febr. 2-ra eső legközelebbi csütörtököt, azaz febr. 4-ét tekinthetjük az oklevél kiállítása napjának. Az iratról készült regesztában a [ ] között lévő névalakok a hátlapról származnak, az elmarasztalás [ ] között megadott oka pedig a hasonló tárgyban kiállított elmarasztaló oklevelek analógiájára került pótlásra. Az itt említett, Dl. 33 963. számú oklevelet 1. 343., a febr. 11.-én kiadott iratot 133., a febr. 18-án keletkezettet 161., az ápr. 15.-én és 22-én keltet pedig 308. és 326. számok alatt. 112. (1350.) febr. 5. Avignon [VI.] Kelemen pápa a premontrei rend kötelékébe tartozó Jazou-i Keresztelő Szt. János [-monostor] konv.-jéhez és prépostjához. A jelen oklevéllel megerősíti a monostornak minden szabadságát és kiváltságát (libertates, immunitates), amelyeket elődeitől privilégium vagy egyéb engedély (indulgencia) révén birtokolnak, s azokat a kiváltságokat (libertates, exempciones) is, amelyeket a királyoktól, vagy más püspököktől kaptak pápai hozzájárulással. D. Avinione, Non. Febr., pápaságának 8. évében. [1350.] E.: SNA. Jászói prépostság mit. Oklevelek és iratok. 13. 59. (Df. 233 079.) Hátlapján későbbi kézzel írott tárgymegjelöléssel. Az irat előlapjáról készült Fk.-en függőpecsét szalagjai látszanak. K.: 93
