Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

1. 1350. jan. 1. Buda

[I.] Lajos király (H) udvari lovagja, Jakch mr. - aki előtte testvérének, István herceg udvari apródjának, Miklósnak a képviseletét is ellátta - kérésére és oklevél-bemutatása alapján nyílt oklevélben átírja és megerősíti a váradi kápt. 1349. júl. 4-én kelt zárt oklevelét, amelyben a király által a nevezetteknek adott Zonuk és Kraznya m.-i Isowcreuaya és Farkmyhalhaza birtokok hj.-áról és iktatásáról tesznek jelentést. A király ezen oklevélről annak újbóli bemutatása esetén privilégium kiadását ígéri.

D. Bude, in die Cire, d., a. eiusdem 1350.

E. : -. Fk.: Dl. 96 308. (Vay cs. berkeszi lt. 302.) Az elülső oldal jobb felső részében

Relatio magistri Alberthi specialis notarii domini regis per Mathe notarium feljegyzés látható.

K.:

R.: Erdélyi Okm. III. 214-215. (553. szám); Vay berkeszi 427. (106. szám).

Megj.: A váradi kápt. itt átírt, 1349. júl. 4-én kelt jelentését, amely átírja I. Lajos király 1349. jún. 11-én kelt ebbéli utasítását is, 1. Erdélyi Okm. III. 201. (511. szám) és Vay berkeszi 425-426. (102. szám) alatt.

2. 1350. jan. 5. Buda

[L] Lajos király (H) Thutus királyi ajtónállómr. és testvére, Wezeus zólyomi c. abbéli kérésére, hogy törvényesen beléphessenek Bars m.-i Zeles és Wdal, valamint Hont m.-i Martund birtokaikba, amelyeket a király korábbi nyílt oklevele szerint teljes Beche és Pereg birtokaikért cseréltek el, meghagyja az esztergomi kápt.-nak, hogy Sorlou-i Pál fia: István, Demyan-i Herbordus fia: András, vagy Gyua-i Demyanus fia: Imre királyi emberek valamelyike mellé küldjenek tanút az említett birtokokra, ott az összehívott szomszédok jelenlétében a birtokok régi határai mentén tartsanak hj.-t, a határokat újítsák meg, ahol szükséges, majd iktassák a birtokokat Thutus és Wezeus mr.-ek számára csere címén. Az esetleges ellentmondókat idézzék jelenléte elé, a történtekről és a határok elhelyezkedéséről pedig küldjenek írásos jelentést. D. Bude, in vig. Epiph. d., a. eiusdem 1350.

Á.: a 140. számú oklevélben. K.: Z. II. 417-418. (294. szám).

47