Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

(1. 257. szám), amely szerint Isa birtok nem azonos Peryche birtokkal. Erre az apát képviselője 3 M. bírság megfizetésének vállalása mellett kérte, hogy a nádor által megjelölt időpontban bemutathassák Peryche birtokkal kapcsolatos további okleveleiket. A nádor István kérésére elrendeli, hogy az apát vagy képviselője szept. 15-én (in oct. fe. Nat. B. virg.) mutassa be színe e. a kérdéses oklevelet, előtte azonban fizessen 6 M. bírságot, részben a bírónak, részben a másik fél javára.

Emi.: a 656. számú oklevélben.

Megj.: Az oklevél keltezésének terminus post quemje az említő oklevélben szereplő nádor előtti megjelenés tényéből, terminus ante quemje pedig a nádor által megjelölt oklevélbemutatási kötelezettség napjából adódik.

362. 1350. máj. 2. Buda

István horvát-szlavón-dalmát herceg megparancsolja a pozsonyi kápt.-nak, hogy közvetítsék hites emberük által a Modor birtokhoz tartozó folyó ügyével kapcsolatos levelét Wereskw-i várnagyának vagy alvárnagyának, s a levél elolvasása u. kapott válaszról, ill. a várnagy cselekedeteiről küldjenek írásos jelentést. D. Bude, in domin. prox. p. fe. SS. Philippi et Jacobi ap„ a. d. 1350.

E.: SNA. Pozsonyi kápt. hh. It. Oklevelek. 28. 1. 18. (Df. 226 960.) Hátlapján azonos kézzel írott címzés, valamint apró, kitöredezett zárópecsét darabjai és e pecsét szalagjai látszanak.

K.: R.: Halász É., Szlavón 220. (416. szám).

363. 1350. máj. 2.

A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja tudatja: Tamás c., a király országbírója parancsára (1. 351. szám) néhai Cassan (diet.) János c. fia: István királyi ember mellé tanúul küldték maguk közül György plébánost, akik jelentették, hogy máj. 1-jén (in oct. fe. B. Georgii mart. prox. preteritis) a Scepus m.-i Wylchyna birtokra mentek, hogy a határokat bejárják, majd Hannus fia: Zonk-nak iktassák, de Vak (Cecus) Mihály fia Miklós fia: János a hj. napján a helyszínen eltiltotta Zonk-ot attól, hogy a hozzájuk tartozó Wylchyna és Jazurmegy birtokokat és tartozékaikat elfoglalja, mindenki mást pedig attól, hogy elidegenítsék azokat. D. 2. die oct. predict., a. d. 1350.

215