Anjou-kori Oklevéltár. XXXIII. 1349. (Budapest-Szeged, 2015)

Documenta

megfontolása nélkül nem tud választ adni, ezért az oklevéladó úgy dönt, hogy István a fenti kérdésre febr. 9-én (oct. fe. Purif. B. Marie virg. prox, nunc venturas) adjon választ. D. Albe, 4. die oct. fe. Epiph. d., a. eiusdem 1349.

E.: Dl. 73 661. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 93.) Kissé vízfoltos. Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, mandorla alakú zárópecsét töredékei.

K.: Teleki I. 90-91. (52. szám).

R.: Bónis-Balogh 120. (1085. szám); Erdélyi Okm. III. 196-197. (499. szám). Ford.: Doc. Trans. IV. 469^-70. (679. szám) (román nyelvű).

33. [1349.] jan. 16. Nápoly

Tarantói Lajos kéri a Firenzei Köztársaságot, hogy a beígért fegyveres segítséget mielőbb juttassák el neki. Egyben értesíti őket a pápa által elküldött fegyveres és pénzbeli támogatásról. Ennek eredményeképpen 103 bandérium lovasságot és 1000-nél több válogatott gyalogost tud szembeállítani Foggiaban lévő ellenfeleivel, akikről az a hír járja, hogy a választott magyar (Electus Ungarns) [Mykch fia Istvánjnal és a vajda fiával együtt elmenekültek, hacsak nem német zsoldosaik tartják őket fogva, akiknek nyolcvanezer arannyal tartoznak. Tájékoztatja a köztársaságot arról, hogy ellenségeit hamarosan megtámadja, amihez várja a beígért fegyveres támogatást. D. in Civitate S. Marie, die 16. Jan., II. Ind. [1349.1

E.: K. szerint a firenzei lt.-ban az Atti publici dell’ Archivio delle Riformagioni Cod. XVI. CI. XI. dist. 1 .jelzet alatt.

K.: Wenzel, Dipl. Emi. II. 328-330. (276. szám).

Ford.: Doc. Trans. IV. 469. (678. szám) (román nyelvű).

34.1349. jan. 17.

A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja jelenti [I.] Lajos királynak (H): itt átírt parancslevelének megfelelően Péter fia Pethew királyi ember társaságában Tamás mr. kanonokot küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy jan. 14-én (f. IV. prox. p. oct. Epiph. d. iám preteritas) a szomszédokat összehívva kiszálltak Parys és Vagendrazzul birtokokra, hogy hj.-t végezzenek a király Stilbach városa felőli földeken, majd a határjelek felállítása révén elválasszák azokat a várostól, végül pedig a királyi ember János és István fiainak iktassa örök birtoklásra. A Stilbach-i plébános, villicus és az esküdtek a határjelek felállítását és az iktatást tiltották, ezért őket a királyi ember Kasan (diet.) János fia István és István fia Kelemen ellenében márc. 18-ra (diem medii Quadr. nunc prox, venturam) a király jelenléte elé idézte. D. sabb. prox. p. diet. oct. Epiph. d., a. eiusdem 1349.

53