Anjou-kori Oklevéltár. XXXIII. 1349. (Budapest-Szeged, 2015)

Documenta

ellenében egy Hethesomlya-i birtokrész ügyében — amelyet a vasvári kápt. oklevele (1. 540. szám) értelmében István, Péter és Tamás örökölt birtokukként vettek vissza - előbb Pál c. országbíró, majd annak halála u. Tamás c. országbíró színe e. hosszú pert viseltek, aminek eredményeképpen a nevezettek a birtokrészt mint örökölt birtokukat visszaszerezték Györgytől. A birtokrészt, elmondása szerint, a királyi ember az említett kápt. tanúságtevőjének jelenlétében az alábbi határok között iktatta a nevezetteknek örök birtoklásra: közút a Szt. Miklós hitvalló-egyház e. Dé felől, ahol 2 földhatárjelet emeltek, a Ke-i Bereck fia István, Iwanka fia Péter és Lanch-i Tamás fia János határa, a másik Ny felől Miklós fia Demeteré, másfél hold föld Dé felé, 2 földhatárjel, a Ke-i Istváné, Péteré és Jánosé, a Ny-i Miklós fia Demeteré, nagy út Ke felé, 3 régi határjel, az E-i a Lanch-i nemeseké, a másik az egyházé, a harmadik Ke felől Leonch fiaié, nagy út É felé, árok vége, az egyik birtokrész vége. A másik rész határai: körtefa, nagy út, füzfabokor, Pereztegh folyó révje, kő határjel, Pereztegh folyó medre, 2 régi és 1 új határjel, a Ke felőli Istváné, Péteré és Jánosé, a Ny felőli Mykuch fiaié, rubetum egy hegy oldalában.

Tá.: Szécsi Miklós országbíró, 1356. máj. 23. Dl. 41 285. (Múz. Ta. Illésházy.)

K.: AO. VI. 468-470. (300. szám).

Megj.: Az oklevél Pál c. halálát tévesen említi, mert ekkor a 833. számú oklevél tanúsága szerint még életben volt. Az oklevél 1356. évi tartalmi átírásakor erre már nem emlékeztek pontosan.

661. (1349. szept. 3. e.)

A pozsonyi kápt. oklevele szerint Cherle-i Sándor fia Miklós Rethe birtokbeli részéből egy laneus-t ugyanoda valósi Máté fia Lukácsnak zálogosít el.

Emi.: a 665. számú oklevélben.

K.: Str. III. 695. (934. szám).

662. [1349.] szept. 3. Avignon

[VI.] Kelemen pápa közli Dombro-i Bogdán fia Jánossal, Csanádi kanonokkal és narti plébánossal: a Bonjohannes boszniai püspök felszentelésével megüresedett aradi főesp.-séget Gergely Csanádi püspök kérésére neki adományozta, és megparancsolta a szepesi Szt. Márton-egyház prépostjának, hogy Jánost vezesse be a főesp.-ségébe. D. Auinione, III. Non. Sept., [pápasága] 8. év[é]ben.

327