Anjou-kori Oklevéltár. XXXIII. 1349. (Budapest-Szeged, 2015)

Documenta

256. [1349.] ápr.9.

Az egri egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Chitnuk-i Benedek fia János mr. előadja, hogy az őt örökség jogán megillető Gömör m.-i Gachalk birtokát 1349. ápr. 9-én (in die Cene d., a. eiusdem 1349.) összes tartozékaival, de a collecta, avagy az éves census nélkül, sürgető ínsége miatt elzálogosítja gener-ének, Gedu-i Loránd néhai nádor fia Deseu fia Péter mr.-nek 100 kassai M. garasért, de a visszaváltáskor Mo.-on (H) forgalomban lévő ft.-okon való, a kápt. színe e. történő visszaváltásra. A fenti összegért János mr. Gachalk birtokot bármikor visszaválthatja Péter mr.-től v. utódaitól, akik azt tartoznak visszaadni. Ha Péter mr.-t Gachalk birtoklásában nem tudná megvédeni, akkor Péter mr., v. utódai az említett pénz fejében, a fenti feltételekkel bevezettethetik magukat János mr. szintén Gömör m.-i Gench birtokába. D. die et a. supradictis. [1349.]

E.: 1. Dl. 4035. (NRA. 1537. 25.) Hátoldalán más egykorú kéz írásával tárgymegjelölés, benne Gachalk névalak, nagyméretű kerek zárópecsét körvonala.

2. Ua. jelzet alatt. Hátoldalán más egykorú és 18. sz.-i kéz írásával tárgy megjelölés, benne Gaczalk névalak, nagyméretű kerek zárópecsét töredékei.

Má.: Dl. 24 471. (NRA. 196. 45.) (18. sz.-i egyzerü Má.-ban.)

K.: AO.V. 272. (141. szám).

R.: F. IX. 1.696. (380. szám); uo. 697. (382. szám) (latin nyelvűek).

257.1349. ápr. 15. Buda

[I.] Lajos király (H) értesíti a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-konv.-et: Hegen fia László fiai: László és Miklós elmondása szerint Carasna m.-i Dersyk birtokuknak hj.-ra és határ-elkülönítésre van szüksége. A király megparancsolja a konv.-nek, hogy Kegey-i Simon fia László v. ugyanoda valósi János fia László v. Karwl-i Simon fia László v. Poyaz-i János fia Mihály v. Albert fia Tamás királyi ember társaságában küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelenlétében a királyi ember a szomszédokat összehívva jelenlétükben hj.-t és határ-elkülönítést végez. Majd a birtokot a nevezetteknek iktatja örök birtoklásra, az esetleges ellentmondókat pedig a király jelenléte elé idézi, aki minderről írásos jelentést kér. D. Bude, f. IV. prox. p. fe. Pasce d., a. eiusdem 1349.

A.: a 459. számú oklevélben.

K.: Doc. Trans. IV. 687. (688. szám).

R.: Erdélyi Okm. III. 197-198. (502. szám).

Ford.: Doc. Trans. IV. 474^175. (688. szám) (román nyelvű).

141