Anjou-kori Oklevéltár. XXXII. 1348. (Budapest-Szeged, 2015)
Documenta
szánjanak ki Fratha birtokra az említett eskütételhez és birtokelhatároláshoz, majd a konv. dec. 13-ra (ad oct. fe. B. Nicolai conf. predictas) tegyen minderről írásos jelentést. D. in S. Emerico, 5. die fe. OO. SS., a. d. 1348. A.: 1. a 900. és a 905. számú oklevélben. 2. A. 1. > János, erdélyi alvajda, 1369. szept. 22. > kolozsmonostori konv., 1369. nov. 11. > János, erdélyi alvajda, 1370. jan. 20. AL. Suky cs. felsőmagyarzsuki lt. Oklevelek V. 3. (Df. 255 306.) (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) K.: Doc. Trans. IV. 684-685. (666. szám) (Á. 2. alapján) (nov. 8. u.i keltezéssel). R.: Erdélyi Okm. III. 193. (488. szám). Megj.: A. 2.-ben a datálás ut supra alakban. 764. (1348. nov. 13. e.) Pál mr. zalai c. felkéri a Kopumuk-i konv.-et, hogy Beke fia Tamás v. ennek testvére, Gergely v. Gurgk fia György ispáni ember társaságában küldje ki tanúságtételre hites emberét, akik nov. 13-án (V. f. prox. p. fe. B. Martini conf. tunc venturum) szánjanak ki Miley birtokra, a szomszédokat összehívva jelenlétükben az ispáni ember vegye vissza György részét, majd iktassa neki örök birtoklásra. Az esetleges ellentmondókat - Sydou kivételével, akinek amúgy is meg kell jelennie - idézze a c. jelenléte elé nov. 20-ra (ad f. V. prox. p. oct. dicti fe. B. Martini conf.). A vitatott részt jelöljék meg, mérjék föl, ill. végezzenek becslést, majd a konv. oklevelében tegyen a fenti időpontra minderről írásos jelentést. Emi.: a 768. és a 792. számú oklevélben. K.: Zala I. 477. (300. szám). 765. 1348. nov. 13. Buda [I.] Lajos király (H) hírül adja: mivel [I.] Károly király (H) korábbi és régi pecsétjével ellátott, itt bemutatott oklevelében a Doboka m.-i Palusteleke földet az Vmbuz nevű erdővel hűséges szolgálataiért Swky Albert fiainak: Mihálynak és Miklósnak adományozta, valamint az alább megnevezettek a király középső - a havasalföldi részeken elveszett - pecsétje alatt kibocsátott megerősítését is bemutatták, Swky-i Albert fia Miklós fiai: Barabás, Mihály és Illés érdemeiért - kiváltképpen azért, hogy az ország végvidékét megtámadó tatárok ellen, amikor is az említettek uterinus frater-e, Dávid vitéz küzdelemben elesett, Barabás pedig 5 életveszélyes sebet kapott - a király apja privilégiumait megerősítve az említett földet és erdőt a nevezetteknek adományozza örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, oly módon, hogy a nevezettek rokonaikat, kiváltképpen 380