Anjou-kori Oklevéltár. XXXII. 1348. (Budapest-Szeged, 2015)
Documenta
543.1348. aug. 19. Buda Pál c., [I.] Lajos király (H) országbírója hírül adja: jún. 17-én (f. III. prox. p. fe. S. Trinitatis nunc prox, preteritum) ítélőszéke e. megjelenve Hodhol fia Heym fia Tamás bemutatott 6 oklevelet, egyik a veszprémi egyház kápt.-jának oklevele, 2 a zalai konv. hj.-ról szóló oklevele, 3 pedig az országbíró különböző évekből származó oklevelei voltak. Ezek szerint az említett Tamás 1347. ápr. 3-án (3. die fe. Passce d., a. eiusdem 1347.) a király színe e. megjelenve elmondta, hogy Zala m.-i örökölt Pah birtokát bizonyos nemesek megszállva tartják, ő viszont a jog útján vissza kívánja szerezni. Erre a király írásban (scribendo) megparancsolta a veszprémi kápt.-nak, hogy a kápt. Domokos fia János királyi ember társaságában küldje ki hites emberét, akinek jelenlétében a királyi ember a szomszédokat öszehívva jelenlétükben a birtokot vegye vissza és iktassa Tamásnak örök birtoklásra, az esetleges ellentmondókat pedig idézze a király jelenléte elé, aki mindéről írásos jelentést kért. A kápt. erre a királyi ember társaságában káplánját, Péter Jasth-i presbiter-t küldte ki tanűságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy [1347.] ápr. 18-án (f. IV. prox. p. quind. fe. Passce d. in a. nunc prox. elapso preterita) kiszálltak Pah birtokra, a szomszédokat összehívva jelenlétükben a birtokot hj.-t követően visszavették Tamás számára, és a királyi ember neki akarta iktatni. Ekkor azonban László fia Lukács a birtok Tamás részére történő iktatását tiltotta, mire a királyi ember Lukácsot [1347.] máj. 8-ra (ad quind. fe. B. Georgii mart. in predicto a. preteritas) a király jelenléte elé idézte Tamás ellenében. Majd az ügy többszöri halasztás u. okt. 19-re (ad 21. diem fe. B. Mychaelis arch.) került. Tamás a határnaptól számított 19 napon keresztül várt Lukácsra, aki az országbíró korábbi, idézést tartalmazó oklevele ellenére nem jött el, és nem is küldött senkit maga helyett, mire az országbíró bírságban marasztalta el, amennyiben nem tud távolmaradására magyarázatot adni. Ezt követően Tamás [1348.] márc. 4-én (f. III. prox. p. domin. Estomihi nunc transactam) Kal-i Miklós fia János királyi ember által, a zalai konv. tanúságtétele mellett Pah birtokot Lukács abban fekvő részével együtt magának akarta iktattatni, ekkor azonban Lukács az iktatást ismét tiltotta, mire a királyi ember Lukácsot márc. 26-ra (ad. diem medii Quadr., f. sc. IV. nunc preteritam) a király jelenléte elé idézte Tamás ellenében. A határnapon Lukács nem jelent meg, noha Tamás 20 napon keresztül várakozott rá, amiért az országbíró ismételten bírságban marasztalta el. Ezután Tamás a király oklevele (1. 232. szám) értelmében harmadszor is megkísérelte a birtokot Miklós fia János királyi ember által, a zalai konv. tanúságtétele mellett máj. 7-én (f. IV. prox. p. fe. B. Johannis ap. an. portam Latinam nunc prox. preteritam) magának iktattatni, amikor is Lukács az őt illető rész Tamás részére történő iktatásának ismét ellene mondott, mire a királyi ember Lukácsot máj. 21-re (ad quind. f. IV. prox. p. fe. B. Johannis an. portam Latinam) a király jelenléte elé idézte Tamás 272
